A tegnapi után ma is Pestre kellett mennem a Gokiba, de most hajnalban indultunk Kornival. Hullafáradt voltam, ugyanis éjjel 2-kor zengett az ég, ezért nem aludtam semmit, kb. 4 órát csak.
Pesten beugrottunk a Fornettibe reggeliért és mivel a Nagyvárad téren még mindig mozgólépcsőket építenek (legalábbis remélem), úgy mentünk a Gokiig, hogy a piros metróval a Keletiig, ott pedig átszálltunk egy villamosra, ami sokkal közelebb tett le, mint a kék metró szokott. Kár, hogy egyébként átszállójegyes, bár most ingyen volt Kornival.
A Gokiban – nyilvánvalóan – még mindig Covid-para van, bár ha valahol, ott valóban indokolt, hiszen ha egy szívbeteg vagy egy tüdőbeteg elkapja, annak nem fognak örülni. Legalábbis ezt gondolom, aztán ki tudja és ki tudja, mennyit segít az oltás vagy bármilyen óvintézkedés. Mindenesetre a saját maszkunk helyett kaptunk újat, volt lázmérés, adatlap kitöltése.
Ettől függetlenül a folyosón, bár nem folytak ki az emberek, de voltunk annyian, hogy a 2 méter távolságot nem tudtuk betartani. Viszont sokkal pörgősebb volt az egész, olyannyira, hogy kávézni se tudtunk elmenni, mert szerencsére büfé azért van –, bár így meg minek. Először gyorsan csináltak egy EKG-t, utána átküldtek járástesztre, de ott kb. 1 órát vártunk, mert nem volt gyógytornász. Közben Korni elolvasott 1 oldalt a Légy jó mindhaláligból, aztán barchobáztunk.
Nyilván ő is élvezte a járástesztet –, ez Andrinak is tetszett, mikor először állt ott, utána rájött, hogy amúgy dög unalmas. Elfáradtam a végére, de legalább levehettem a maszkot.
Ez után akartunk menni kávézni, de kiderült, hogy Szuperasszisztens keresett, így inkább visszamentünk oda.
Vérvétel miatt keresett; bezárták a labort, de a vért meg ellenőrizni kell –, ő csinálja. De eddig ez nem az ő feladata volt, így nehezen ment, nem talált elsőre eret. Mondta, hogy tele van görccsel a karom, mondtam, hogy havonta szoktam ellenőriztetni a Stayveer miatt –, ami amúgy nem igaz, mert az utóbbi hónapokban elhanyagoltam. De erre azt felelte, a legtöbben nem szokták ellenőrizni havonta… - és megdicsért, hogy én igen.
Vérvétel után várakozás a tömegben –, minden széken ültek. Egyszer csak behívott a doki. Megvizsgált, meghallgatott, nézte, dagad-e lábam. Éppen nem dagadt, de mondtam neki, hogy korábban igen, de elintéztük Szuperasszisztenssel. Viszont észrevettem, hogy csúnya, barna színe lett –, igazából már évekkel ezelőtt, de most úgy vettem észre, rosszabbodott a helyzet. Utánanéztem a neten, ami szerint ez visszérbetegség. De a doki szerint nem az, hanem a lábdagadás miatt van. Szerintem nem, de mindegy… Nézegette a papírjaimat, látta, hogy ezer éve nem voltam ultrahangon, így elküldött – a szomszéd szobába – egyre. Kicsit vártunk, gyorsan megcsinálták, a doki szerint semmi nem változott, bár valami meszesedést említett, de nekem nem; én fél füllel hallottam, de egész seggel szartam be… Viszont nem volt alkalmam megkérdezni, hogy mi van, ezért azóta is azon parázok, hogy mi a fene ez… Pedig még kínlódtunk egy kört a gyógyszer-engedélyeztetős papírokkal, mert közben elköltöztem.
Szóval 2019. december 17. óta minden ugyanolyan, semmi nem változott. Úgy írta be a novemberi ellenőrzést Szuperasszisztenst, hogy majd meglátjuk, kell-e mennem, mert a mellékelt ábra szerint teljesen fölösleges...
Hazafelé sajnos pont elértük a 14:30-as mónosbéli buszt, még úgy is, hogy vettem egy hot dogot Korninak és elmentünk mosdóba. Viszont az utolsó pillanat után 5 perccel szálltunk fel, így hely már nem volt, csak leghátul, középen. Nagyjából kitört a hátam, mire Egerbe értünk és át lehetett ülni rendes helyre.
A buszhoz András kijött kocsival, de nem elénk, hanem értem; Korni hazatotyogott, mi meg átmentünk Bélapátfalvára. Agyam nem volt gondolkodni, mit vegyünk, szóval sok értelme nem volt. Vettünk szendvicshez valót meg megkívántam a császárszalonnát.
Fáradtságomat mutatja, hogy itthon, felfelé a teraszra, akkorát estem a lépcsőn, hogy kirepült a kutyatál a kezemből és szétvertem a térdem. Iszonyat jó volt beállni a forró zuhany alá, aztán beesni az ágyba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése