Az utolsó pillanatban lett kocsink, nem kellett busszal vinni Kornit MR-re Miskolcra. Mint írtam, Mónosbélen vittük műszakiztatni, és kellett pár javítást végezni is rajta, ezért pont tegnap este tudott érte menni András, ma reggel meg vitte Kornit Miskára. Tényleg megjavította a kocsit; eddig, ha beparkolt a ház elé, hallottam, ahogy nyikorog, most meg egyszer csak betoppan az ajtón, észre se veszem, ha megjött.
Miskolcon egy „érzéketlen” asszisztens volt az MR-nél, ezért András szerint sokkal könnyebben ment minden, gyorsabban végeztek. Érzéketlen, mert nem engedte, hogy benn álljon a gép mellett –, ezért nem kellett már megint végighallgatnia, ahogy csattog a gép (ő nem kap fülvédőt) és nem óvatoskodott a kanüllel sem, gyorsan kikapta. Természetesen „első blikkre” nincs gond a gyerek agyával, papírt majd postán küldenek erről. Nem tudom, meddig kell még vizsgálgatni, szerintem ha történne valami, annak lenne látszatja. De szerintem jövő márciusban vége lesz mindennek: akkor jár le az 5 év, nem kell már ellenőrzésre se járni és persze nem járnak majd a „rákprémiumok”, például az ingyen helyi járat és a 90%-os kísérőjegy a buszon. Úgyhogy addig még el kellene menni Pesten – vagy akárhol – pár helyre. Nem mintha nem tudnánk kifizetni a 100%-os jegyet, de ez például egy inspiráció (lehetne) arra, hogy utazzunk.
András kb. fél éve eldöntötte, hogy ő épít házat Sunnynak, persze minden más fontosabb, főleg nyáron, amíg nem fázik. (Amúgy egy sarkvidéki kutyáról beszélünk...) Egyébként kíváncsi leszek, mennyire fog kutyaházba költözni, miután másfél éve fenn lakik a teraszon –, a reményhal megy utoljára. Már tavaly nyáron elkezdett egyet összeeszkábálni, abba bele is feküdt a kutya, főleg, mikor be volt zárva a „kennelbe” és belefáradt a vonításba. A kennelt megszüntettük, mert képtelen voltam elviselni, hogy szenved (ami több problémát is okoz azóta, pl. hogy nem tudunk elmenni nyaralni, ugyanis nem lehet ott hagyni Ladányban egy hétre), utána András szerzett neki egy nagy ládát, amit kitömtünk egy régi matraccal, abban húzta ki a telet a teraszon. De most újult erővel csap bele a kutyaólépítésbe. Kezdetnek kihozta az oldalsó teraszra az alját. Cikó el is foglalta azonnal, Sunnyt még nem láttam benne. Éjszaka a füvön alszik pár centivel arrébb, nappal, ha meleg van, a zsák alatt a garázs oldalában, ha hideg, meg fenn, a dobozban. De, ha kész lesz a ház, a doboz megszűnik. Egyébként macskaházat is tervez, ráadásul olyat, ami lóg a falról…, erről még nem tiszták a tervek.
A macskák egyébként le vannak sérülve. Kicsicica sántít a hátsó lábára, nem tudom, Sunny szorította meg, vagy ő zúgott le valahonnan. Cikó meg összeverekedett valakivel, mert a szeme alatt és az orrán is csikarások vannak. Nem tudom, ki kekeckedik szegény nemzésképtelen macskával...
Kotyvasztottam ma oldalast, édesburgonya-pürével.
Sajnos nagyon rossz, nem ízlik, csak úgy tudtam enni belőle, hogy keveset belekevertem a rendes krumplipürébe.
Elena Ferrante: Amikor elhagytak (I giorni deli’ abbandono): Hú, hát ez a könyv orrbavágott rendesen! Ez az a könyv, ami fantasztikus, de ne kerüljön többé a szemem elé!
Olga a legellenszenvesebb, legvisszataszítóbb figura számomra a világirodalom jelen állása alapján, és nem csak azért, mert megölt egy kutyát.
Senki sem tud semmit Elena Ferrante-ról. De úgy ír, hogy tudni véljük, hogy ő Lenu, akinek volt egy Lila nevű barátnője és volt egy Nino nevű pasija, aki olyan volt, amilyen, de mégis ott hagyta érte a kislányait és a férjét. És tudni véljük, hogy Elena-t elhagyta a férje és egyedül maradt két kisgyerekkel és egy kutyával, amit sikerült megölesztenie. Ez Elena Ferrante… - - - Egy interjújában azt mondta, hogy azért nem mutat magából semmit (még az arcát sem), mert azt akarja, a regényei legyenek fontosak. Ő, a regényei legyen. És az is!
Ez egy tipikus történet. Ezerésegymillió asszonnyal történt a világban: a férje 15-20-30 évnyi házasság után megpattan egy fiatal pipivel, ráhagyva gyereket, háztartást, mindent. A nőnek talpra kell állna, talpon kell állnia a gyerekekért, miközben tudja, hogy a férjére nem számíthat semmiben, mert ő a háta mögé hajított mindent. A férfi elvileg csak ott hagy egy asszonyt, akit már nem szeret, de igazából nem ez történik, hanem kilép a kötelességei mögül, elhagyja a gyerekeit, az otthonát, az életét egy új útért és leszarja, hogy a másik – sőt, a többiek! – mit kezdenek a régi élet folytatásával, amit ott hagyott. Az első pár hét, talán az 1. hónap teljesen olyan talajvesztés, mint amit Olga abszolvál. De aztán…, anyádat, hát álljál már talpra, te hülye picsa!! Ahogy Linszyy is írja: ez csak egy szakítás! Oké, hogy a férjed hagy ott máról holnapra, de te szép maradtál, okos, egészséges, a gyerekek jól vannak, az a rohadt kutya is…, állj talpra és szállj szembe a kétségbe eséssel! Mi az, hogy nem tudsz kinyitni egy ajtót, mi az, hogy teher a két gyerek, mi az, hogy le kell vinni pisálni a kutyát és nem jut időd vécére menni…?! Ezeket eddig is te csináltad, mi változott…?! Mi a jóégért estél így szét?!
Úristen, ütni tudtam volna ezt a nőt! 8 hónapig (!!!!) szenved, vinnyog, kóvályog, mint egy zombi, sajnáltatja magát, agy nélkül csinál dolgokat (szex a szomszéddal, aki nem csak hogy nem tetszik neki, de utálja is, normális?!), nem figyel oda semmire, csak az önsajnálat mocskában fetreng. Szerencsére csak egy kutya hal bele, nem a két gyerek, de képtelen vagyok ezt is megbocsátani neki, mert ez sem volt szükségszerű…!
A „szörnyű nap” után persze lassan észhez tér; aztán jönnek a tipikus történések megint: a gyerekek hergelése, aztán megbékélése, aztán ahogy telik az idő, az apa kifalcolása a gyereknevelésből, ez az esetek 90%-ában így történik, aztán hogy elboldogul mégis egyedül, nem áll meg a világ kereke és tud ő futni a mókuskerékkel, sőt! De egy kutya akkor is meghalt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése