Korninak két hét múlva MR-je lesz, előtte kell egy vesefunkciós vérvizsgálat. Természetesen senkinek sem jutott eszébe, hogy esetleg beutaló kellene, úgyhogy a tegnapi vérvételről úgy küldtek el, mint a huzat! Korni utána – a semmi után – Bogival töltötte a napot, aztán haza is együtt jöttek és Bogi itt aludt nálunk. Andri meg Attilánál. Ma visszamentünk a vérvételre, de előtte kértünk beutalót az ügyeletes gyerekorvostól, ugyanis a miénk szabadságon van.
Meleg van, Sunny sántít..., illetve sántított, de egyszer láttam, utána normálisan ment. Tegnap elcsúszott a vizes lábával a terasz lépcsőjén a kövön. Előtte meg lefejelte az oszlopot. Remélem, idétlen és nem beteg!
pár kép róla és Kicsicicáról:
az első (és egyelőre az utolsó) idilli kép; én amúgy nem is tudom, ez hogy sikerült, miért nem labdázott vele:
Kicsicica alszik:
Kicsicica trollkodik:
Végre kiolvasta a postás a Dorian Grey-t, megérkezett a Négy fal között-nyereményem! Tegnap adta fel a srác, nem vetített, bevallotta, hogy összekeverte egy másik küldeménnyel. Jókat röhögtünk a postással, hogy már a könyv végén tart, de nem soká elolvassa és hozza...
Végre kipróbáltam András biciklijét. A férfiváz miatt, ami kicsit sem durva, egyébként, mert félig be van döntve, lejjebb vette az ülést, ezért nehéz volt tekerni úgy, hogy a nyakamba volt a lábam. De elmentem vele a kanyarig – illetve elgurultam, mert addig végig lejtő van és visszatekertem. Tetszik…
William Shakespeare: Rómeó és Júlia: Már nem tudom, hanyadik újraolvasás ez, ami nem furcsa, hiszen kötelező (vagy ajánlott) irodalom általános iskolában, gimiben és nyilván az egyetemről is kihajítanak, ha nem ismered. És persze lehetetlen nem ismerni, hiszen feldolgozások ezrei vannak, képtelenség kikerülni őket. Mégis…, tudjuk, miről szól ez a dráma? A Négy Fal Között videója alapján fogalmunk sincs. Mert ez nem csupán arról szól, hogy két fiatal, akik nem szerethetnék egymást, szerelmesek lesznek, aztán meghalnak. Hanem fontos Júlia jelleme, főleg Rómeóéval szemben állítva; fontos Mercutio szerepe, jelentése van a haláloknak, fontos, ahogy megírta Shakespeare és még egy csomó minden, amiről nem is gondolnád, hogy benne van. Amikor olvastam, én ezeket nem láttam, bevallom; úgy gondolom, egy 15 éves olvasó épp így nem látja, ezért nyűglődik vele a fiam is nyár eleje óta. De egy tájékozott és ügyes tanár (mint amilyen Keresztes Balázs, például) rögtön izgalmassá teheti ezt a művet!
(Rengeteg szép és szörnyű borító készült hozzá, bár letöbbször inkább válogatásokban jelent meg. Ez egy 1967-es, Magyar Helikon-os kiadás.)
Ez a Kreatív írás-kihívás most megint nagyon erőltetett lett, de nem akartam kihagyni egy ilyen könnyű feladatot.
Feladat: Írj egy klasszikus novellából/regényből esti mesét óvodásoknak!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cirmos macska.
Egy napon a cirmos gazdái elmentek nyaralni a Balatonra, őt pedig bevitték egy állatmegőrzőbe. Nagyon jól érezték magukat itt a cicák, mert volt más kismacska is ott, akiknek a gazdái szintén elmentek nyaralni. Egész nap játszottak, nyújtózkodtak a puha párnákon, estére meleg tejet kaptak.
Ezen a nyáron azonban a mi cirmos macskánk, mit ad Isten…, összetalálkozott egy ugyanolyan cirmos macskával, mint ő maga. A mintázata mintha a tükörképe lett volna, pont úgy kanyarodott, ott feketedett, ott szürkült, ahol az ő csíkjai. A mi cirmosunk nagyon féltékeny lett erre a másik cirmosra, ahol csak lehetett, ott tett keresztbe neki: elfoglalta előle a párnát, felborította a tejecskéjét, megkarmolta és fújt rá, amikor csak meglátta. A megőrző embere látta, hogy mennyire egyforma ez a két cica, és hogy ne keverje össze, az egyik nyakába egy piros, a másik nyakába egy kék szalagot kötött.
Egy napon aztán a két mérges cica kibékültek. Elhatározták, hogy helyet cserélnek, a kék szalagot átkötötték a piros helyébe, a pirosat pedig a kék szalag helyébe. Hétvégén aztán a kék szalagos cica gazdái a piros szalagos cicát vitték haza és fordítva.
Azt hitték, senkinek nem fog feltűnni a csere, hiszen olyan volt a két cica, mint egymás tükörképe, de a kék szalagos cica gazdája, egy kislány megérezte, hogy nem az ő cicája, akit visszakapott.
- Te nem az én cicám vagy! - mondta neki egy napon, nem vádlón, hanem kíváncsian.
- Nem, - árulta el a kék szalagos cica és elmesélte, mi történt vele az állatmegőrzőben.
A kislány felkerekedett, hogy megkeresse a kiscica igazi gazdáit. Elment az állatmegőrzőbe és kiderítette, hogy a piros szalagos kiscica is a városban él. Felült a buszra és elment a megadott címre. Nagy ámulatára az egyik osztálytársa nyitott ajtót, akit nagyon utált, mert állandóan csúfolta a haverjaival. A kisfiú, mikor meglátta a kiscicát, azonnal tudta, mi történt, mert ő is gyanakodott, hogy az ő cicája nem az, aki régen volt.
Amikor kicserélték a cicákat, a kisfiú anyukája egy bögre kakaó mellett elmesélte, hogy a két kiscica valóban testvérek, egy idős néninél születettek, egy alomból. Az anyukájuk egy gyönyörű perzsa macska volt, az apukájuk pedig egy igazi muzsikus, a Háztetőzenészek vezető karmestere.
A kisfiú bocsánatot kért, hogy olyan bután viselkedett az iskolában és megkérte a kislányt, hogy gyakrabban vigye el a cicát, hogy a testvérek együtt játszhassanak. A kislány ráállt, mert nagyon szerette a kiscicáját és a habos kakaót is. Lassan a kisfiúval is barátok lettek és többé nem csúfolta senki a kislányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése