Viszonylag jól sikerült ez a nap, bár benne volt a „nagyon szar lesz” és a „nagyon király lesz” lehetősége is. Persze az utóbbinak az Eger-undorom miatt eléggé kis esélye volt. Meg amiatt is, mert kikötöttem, hogy én nem megyek a várba, Eszti viszont direkt akart. De szerencsére volt közös program és eljöttek Mónosbélbe is.
10:30 körül érkeztek Egerbe, akkor mi már ott voltunk; az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy szedek össze pár kinőtt kabátot –, a ruhákat már korábban szétválogattam. Az utcában parkoltak, onnan lesétáltunk a városba. A Gárdonyi tér felé indultunk, megálltunk fényképezni a patakot meg a két tökös szobrot, aztán átkutyagoltunk a Minarethez. Eszti mondta, hogy oda lehet, felmennének, én pedig kaptam az alkalmon: Andri és Korni évek óta szeretne felmenni. Így végül egy szuper közös program lett belőle, bár én nyilvánvalóan nem másztam fel. De várni kellett előtte és az például klassz volt. Durván 10 percig tartott az egész, 2 perc alatt felértek. Andri húsz körömmel kapaszkodott a korlátba, Eszti meg fényképezte.
Korni bátrabb volt, még engem is lefényképezett fentről
és csinált egy Óriáskerekes városképet is:
A zeneiskola felé mentünk tovább, ők elkanyarodtak balra a vár felé, mi jobbra a város felé. Vettünk jégkását, megálltunk meginni a Dobó téri szökőkútnál. Utána átmentünk a Mekibe és végre megkóstoltam a rákos wrapot. Már be lehet ülni, ezért tele volt a Meki, a rendelést is egy sétáló felszolgálónak adtuk le, ezért elfelejtettem megkérdezni, van-e benne lila hagyma. Márpedig volt, nem is kevés, természetesen, és a szósz is vacak (és sok) volt rajta: a guacamole beletunkolva az aljára 2 csepp, alig érezni, a tetején egy liter salsa, más íze nem is volt. De a rák finom volt benne, olyan 4-5 db.
Kértem sajttortás kekszes fagyit is, de mire megettem a wrapot, elolvadt és tele is voltam. Ezután kisétáltunk a Gárdonyi térre, Korni meg András itt fagyiztak, Andri lelépett haverokkal. Még beugrottunk a 100 pénzesbe, vettem egy vacak és drága fokhagymaprést (csak összetöri a hagymát, nem áttöri), ezután kissé megakadtunk… Ugyanis nem tudtuk, mit csináljunk. Esztiék még kb. 1 órát terveztek a várban, utána valamit enni akartak –, eredetileg velünk, de akkor mi mit csináltunk volna addig…? Aztán még gondolkodtak az Óriáskeréken is. Szóval nem sok értelme volt lenn bóklászolni, úgyhogy hazamentünk és vártuk őket. Persze volt net és nekem olvasnivaló, elkezdtem olvasni a Rómeó és Júliát, de belealudtam.
Pár óra múlva megérkeztek. A vár után kajálót kerestek, de alig találtak, minden tele volt. Végül a Dr. Sándor Imre úton találtak egyet, ahol lehetett gyrost enni. Ők már belefutottak a 14 órakor kezdődő Utcazenészek versenyébe is.
Némi pihi után elindultunk Mónosbélbe kocsikaravánnal, ugyanis az ismeretlen kacskaringós úton nem akartunk teperni Esztivel; lassan mentünk és vittünk magunkkal egy egész kocsisort. De mindenki odaért életben és ez a lényeg. Körbemutogattuk a házat, a kertet, András vitte magával Sunnyt pórázon, el is csodálkozott, hogy kimehet a kertbe… Tomika ugrott néhányat a trambulinban, Eszti beszállt mellé, hogy ne legyen unalmas, ugyanis Korni egyből bevágódott a szobájába, nem foglalkozott velünk többet. Még maradtak kicsit, felvágtam a sütit, amit tegnap csináltam (lejjebb erről), egészen finom lett, beszélgettünk, Tomika ugrándozott az ágyon, utána rajzolgatott. András még tegnap pácolt be húst tárcsázáshoz, de Tomi egyből mondta, hogy esélytelen, mennek hazafelé, úgyhogy 1-2 óra múlva valóban össze is szedték magukat és mentek.
Hát, igazából ez volt a baj, hogy lényegében alig voltunk együtt, és már megint nem „rólunk” szólt, hanem Egerről. De mindegy, mert a semminél ez is jobb!
Mikor elmentek, megsütöttük a bepácolt húst, nem tárcsán, hanem serpenyőben. Csináltam hozzá tzatzikit, poros öntettel, Korni két pofára ette, csak lestem. Nála sose lehet tudni, mi ízlik meg neki, Andrinál pontosan lehet tudni, hogy semmi…
Tegnap átcuccoltuk a macsót a kerti kis fészerbe. Nem sokáig bírta ott lenn egyedül, ma már feljött a teraszra. Nagyon bátor, vagy inkább nincs veszélyérzete, szerintem. A kutya képtelen békén hagyni. Nem bántja, játszik vele és persze mindig utólag derül ki, mert csak akkor csinálja, amikor nem vagyunk kinn. Onnan tudom, hogy megint szórakoztatta, hogy a cica úszik a nyálban. Egyébként nem sír, nem nyávog, nem óbégat. Hangját még nem hallottam… Szerintem nagyon kicsi, még nem szabadott volna elhozni minimum 1 hónapig. Állítólag április 25-én született, de nem tűnik 12 hetesnek; Cikó szintén áprilisi születéssel és szeptemberben elhozva (kb. 19 hetes) ötször ekkora volt. Habár ő félig perzsa…
Sunny se normális: labdázott Andrival és nekifutott a tetőt tartó oszlopnak. Szegény még vinnyogott is, úgy fájt neki!
Valamelyik bélapátfalvi Coop-os garázdálkodásom alkalmával vettem mézes torta lapot, eldöntöttem, hogy csinálok végre Mézes krémest, amit ezer éve szeretnék (enni). Tegnap főztem hozzá krémet, betöltöttem, olvasztottam a tetejére csokit. Ma délután megvágtuk, fantasztikusan finom lett! Bár ez a recept ír bele tojássárgáját, de én nem akartam beletenni nyersen. Ami kicsit megakasztott, hogy valamiért 4 lap helyett 6 lap volt a csomagban (utólag vettem észre, hogy ő 4 lappal dolgozik). Nem akartam a +2 lapot kidobni, így a krémet 4 felé vettem és így töltöttem meg, de elég lapos lett. Viszont ízre finom nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése