Szuper volt ez a nap, bár nem úgy indult. És persze lehetett volna szuperebb is, de hát mi nem…? Mindenesetre az szuper volt, hogy végre sikerült összehozni Esztivel a közös strandot Berekfürdőn és mivel megbeszéltük, hogy nem vagyunk egymáshoz ragasztva, mindenki mehet, amerre akar, így nem volt erőltetett sem. Persze én vele akartam lenni, így az idő 99%-át együtt töltöttük, csak néha váltunk szét a gyerekek miatt.
Reggel korán indulunk Ladányba összeszedni a gyerkőcöket. Sunnyt itthon hagytuk, mégsem vállalta András, hogy figyel rá Berekben –, utólag jó ötlet volt, bár odafele úton nyavalyogtam, hogy hozhattuk volna. De jobb volt így, mert én pl. egy pillanatig sem tudtam volna vele foglalkozni. András meg azt mondta, szerinte 10 perc Ladányban és spuri hazafelé. Ugyanis rossz idő volt, nagyon hideg, esélytelen volt a strand.
9 körül értünk Ladányba, ott már – vagy akkor már – meleg volt, de nem sütött a nap. Felhívtam Esztit, mi legyen, ő azt javasolta, várjunk még 1 órát, aztán meglátjuk, változik-e az idő. Addig ittam egy kávét, beszélgettünk, összepakoltunk. 10 előtt nem sokkal indultunk, a kocsiból hívtam Esztit. Nálam oda-vissza jött-ment a nap, de aránylag jó idő volt, nála sütött a nap, mondta, menjünk! Meleg lesz, meleg víz lesz, ha esik is, nem lesz hideg és nagy zuhi sem, annyira azért nem úgy néz ki.
Andri valamiért kikötötte, hogy nem jön, neki nincs kedve strandolni, inkább ül a nyaralóban órákon át, úgyhogy ketten mentünk Kornival. Igazából ez így teljesen más minőségű együttlét volt, de sajnos én nem mentem vele hideg vízbe, se mélybe, úgyhogy ő se, így kvázi nem csinált semmit.
Jó drága volt a belépő, egy felnőtt, egy gyerek 4500 Ft. Átöltözünk a mély víznél, Korni belebluggyant, de félt egyedül ugrálni és úszkálni, úgyhogy átpakoltunk az Ifimedencéhez. Még nem voltak itt Esztiék, de bármelyik percben megérkezhettek. Az Ifi vize klassz volt, az elején kicsit fáztam, de gyorsan megszoktam. Korni bevitt a forgatóba, de sikerült kislisszannom, mielőtt szétfáradtam, aztán kiültünk a napernyők alá. Kb. fél óra múlva érkeztek Esztiék és sajnos Tominak is hideg volt a víz, de ő nem várt arra, hogy megszokja, így átmentek a melegbe. És nem is jöttek ki onnan… Nyilván mentünk utánuk mi is, különösen, hogy egy pillanatra megmutatta magát az eső is, átcuccoltunk az Ikerhez. Nagyjából ennyi volt a rossz idő, szemerkélt, míg áttotyogtunk az Ifiből az Ikerbe, eleinte nem sütött ki a nap, ami külön jó volt, de aztán sikerült szanaszét égni. Természetesen én elvoltam Esztivel a melegben, de Korni unta. Mondtam, hogy menjünk át a hidege, az Ifibe, de gyorsan felmérte, hogy akkor nem vagyunk Esztiékkel és hogy ott ő teljesen egyedül lesz, inkább nem akart. Dél körül kimentünk kajálni csak ketten Kornival, lesétáltunk a büfésorra. Vettem neki egy sült krumplit meg egy kivis jégkását, magamnak egy túrós rétest; kávé nem volt.
Visszafelé sikerült rábeszélnem, hogy ugráljon párat a nagy hidegben, vagy ússzon, de mire odaértünk, inába szállt a bátorsága és már nem akart. Lementünk az Ifihez, de mire végeztem a mosdóval, azt mondta, ott is unatkozik. Visszamentünk a meleghez, végül még ott áztunk pár órát, utána hazamentünk. Közben beszélgettünk, játszottunk Tomival, bár inkább az apja, mi meg trécseltünk. Mikor kiszálltunk, Korni észrevette, hogy folyik a vér a fürdőruhájából… Rettegve rohant az öltözőbe megnézni, mitől: a feneke vérzett: kidörzsölte a meleg vízben a lépcső, amin ültünk –, ő tornázott, mocorgott, szétcsikarta a recés kő. Közben kiderült, hogy András 1 órája keresett, ők már végeztek (ezer éve), míg Korni az öltözőben éppen felfedezte, hogy vérzik a lába, addig én megbeszéltem vele, hogy még 1 órát maradnánk. De mivel Korni vérzett, nekem meg elkezdett fájni a fejem, visszahívtam, hogy mégis inkább megyünk. Míg Korni átöltözött, Tomi csinált rólunk közös képet, aztán Korni is próbált, de vele közösre már nem futotta.
Átöltöztem én is, elbúcsúztunk és mielőtt kimentünk a parkolóba, vettünk Ice n Go-t.
Mire kiértünk a kocsihoz, szikrát hányt az agyam…! Kb. Kunmadaras határában elaludtam, Tiszafürednél felébredtem, mert András megkérdezte, hogy kell-e boltba menni, mondtam, hogy én nem tudok most kiszállni a kocsiból, aztán visszaaludtam. Andornakon ébredtem fel újra, az első 10 percben makogtam valamit összefüggéstelenül, mire sikerült életre kelnem.
Itthon feléledtem, főleg egy kávétól, rendeltünk pizzát vacsorára.
Nem sokkal utánunk Esztiék is szedelőzködtek egyébként.
Bár semmit nem csináltunk, csak lötyögtünk a teában, Korni pedig unta magát – egyszer sem panaszkodott, csak láttam rajta –, baromi jó volt, örülök, hogy összehoztuk!
Nekem is ledörzsölte a csempe a bőrt a fenekemről, Tominak meg a lábujjairól, de Korni annyira szenvedett, hogy nem tudott hajat mosni, csípte a víz. Bekentem neki Neogranormonnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése