Délelőtt András bevitt Egerbe, míg ő a munkahelyen akármizett, én Juditommal ittam egy kávét a Freiben. Nyitáskor értünk oda, még senki sem volt. Végre nyár van, természetesen Cannes-i fagylaltkávét kértem. Sokat beszélgettünk, nagyon tudjuk inspirálni egymást, de sajnos, amint elválunk egymástól, 1-2 nap és elmúlik a lelkesedés bennem is és benne is.
Kimentünk anyát sétáltatni…, csak ide, a kapun túl. András összekapart pár kupac füvet, én meg felmentem a fákig. Jött a kutya is, póráz nélkül. Ásott vagy nyolc lyukat, aztán visszafelé meg kellett kötni, mert nem akart jönni utánunk.
kutya:
fa:
fakutya:
(ez egyébként két darab, majdhogynem egymásból növő fa, egy vadkörte és egy vadcseresznye a telkünk végében, az erdő szélén, szerintem übermenő!)
Olyan szomjas volt utána, hogy nem várta meg, hogy hozzak a táljába friss hideg vizet, belefetyelte a medence lábvizét.
Olyan szomjas volt utána, hogy nem várta meg, hogy hozzak a táljába friss hideg vizet, belefetyelte a medence lábvizét.
Kipróbáltam élesben a zuhanyt, mostam hajat is. Imádom! A zuhanyrózsa mellett van a tetején egy nagy rózsa, ami nagyon jó a hajmosáshoz, valamint van pár masszázsspriccelő oldalt, ami sajnos pont a kritikus részeket nem éri el a hátamon (váll, lapocka), de ha bebrékelek, akkor igen. Szóval nagyon pöpec, imádom! Szerintem a gyerekeknek is tetszeni fog, ha megszokják.
Sikerült darált diót vennem; nem Dejót, aminek a nagy része napraforgó, hanem igazi diót. Akciós, 700 Ft helyett 500. Mivel csak én eszem, mondhatjuk, hogy megérte.
A gyerekek elvannak. Voltak Szeghalmon. Korni annyira unatkozik, hogy először próbált olvasni: kérdezte, mit olvasson, javasoltam neki, amit én olvasok: a Gergő és az álomfogókat, amit el is kezdett és tetszett is neki, de mivel csak reggel volt csend, mielőtt anyósom bekapcsolta a tévét, így nem nagyon tudott odafigyelni. Ehelyett elkezdett angol szövegeket írni „felvételi vizsgára”; teljesen be van tojva, hogy nem fogják felvenni a Dobóba angol tagozatra. De sajnos nem érti meg, hogy ahhoz, hogy felvegyék, nem az angolt kellene tanulnia, amiből 5-ös, hanem történelmet meg matekot, amiből 3-as.
Állítólag van Bélapátfalván uszoda, ami ugyanolyan szuper, mint az egri, csak teljesen üres…
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók (Gergő-regények 1.):
újraolvasás 2021.
Nem tudom, ki olvasta 2018-ban a sárospataki Tengerszem kempingben a Kosztyu-táborban egy nagy bögre kávé és szlovákiából kapott ajándéksajt mellett ezt a regényt, de biztos, hogy nem én… Legalábbis a 2018-as értékelés alapján. Bár tény, hogy azóta nem csak több műfajban olvastam rengetegféle könyvet, de Böszörményi Gyulától is olvastam (és szerettem meg) másféle regényeket. Igaza van annak, aki azt mondja, néha megéri újraolvasni egy-egy könyvet akkor is, ha a soha nem olvasottaknak a túlvilágon érek a végére...
Szóval 2018-ban olvastam ezt a könyvet; már akkor is tetszett, de nem emlékszem, hogy ennyire izgalmasnak, ennyire bájosnak találtam volna.
Emlékszem, hogy akkor nem szerettem Gergőt, most viszont nagyon is. Nagyon-nagyon is! Egy pillanatra sem éreztem irritáló hülyegyereknek, hanem egy aranyos, cuki kisfiúnak láttam és végig szurkoltam neki!
Akkor is nagyon tetszettek a csodalények, de – nyilván emlékeztem rájuk valamennyire –, most jobban oda tudtam figyelni rájuk, mint ahogy jobban megragadtak vagy megérintettek az apróságok is: amikor Zsófi és Gergő egyszerre jönnek rá, hogy egymásról álmodnak, amikor Botlik Dénes megmenti Gergőt a kígyótól és persze a végén Harry Potter…
Rengeteget röhögtem, bár gyanítom, ez első alkalommal is megvolt.
Azt kell mondjam, az elmúlt 3 év alatt „megtanultam olvasni”; bár sokszor zavar, hogy nem nagyon csinálok semmit, csak 777ezer könyvet olvasok egyiket a másik után és kvázi semmi életem nincsen más, de most látom az előnyeit is, mert ez egy különleges élmény volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése