Délelőtt Eger, Obi, meg kell hosszabbítani a vizes csöveket a zuhanyzónál. Míg András ezek között válogatott, számomra (újfent, egyébként) kiderült, hogy nincs az Obiban semmilyen kutyacucc. Utána beugrottunk a suliba 10 percre, azalatt hívott Juditom, hogy lemondja a keddet (illetve átírja csütörtökre) és felhívtam a fogorvost is, akitől kissé kiakadtam. Mivel elmegy szabadságra, augusztus 23-ra adott időpontot, 17 órakor, 10e Ft-ért, holott minden első konzultáció ingyenes és a fiához, aki talán ezerszer jobb, mint ő, de én nem vele beszéltem eddig… Hát, nem esett jól. Szerintem keresek egy másik orvost.
Esett némi eső, előtte fülledt meleg volt, utána fülledt, párás meleg. Remélem, hétvégén, amikor Berekfürdőbe tervezünk menni, hideg lesz! Pedig úgy néz ki, sikerül összehozni Esztivel a strandolást.
Gyerekek elvannak, Korni írta, hogy kb. 7 km-t bicajoztak, kimentek a duzzasztóig és vissza.
Leszedtük az első kígyóuborkákat (a fürtös uborkát már korábban).
Sunny jégkrémet nyal:
Az utolsó Kreatív írás-gyakorlatom olyan jól sikerült, hogy teljesen leeresztettem…, ez utóbbit szinte kínlódva raktam össze. Persze ezt is kb. 5 perc alatt, amikor nyakon ragadott az ihlet, de kicsit sem tetszik…
Feladat: Melléknevek, főnevek listázva. Sorsolj magadnak minden kupacból kettőt, és írj egy mesét vagy történetet a kapott címmel (a sorrend nem variálható)! Nekem egész normális jött ki a véletlenszám-generátorral sorsolt szavak közül: az öreg vándor és a repülő paripa.
Az öreg vándor és a repülő paripa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember, aki, amióta az eszét tudta, vándorolt. Egyik erdőből a másikba, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba, gyalogszerrel, szekéren, hajón, sőt, egyszer még hőlégballonon is. Rengeteg élménye volt, sok mesélnivalója, csak épp az nem volt, akinek elmesélje, mert amíg egyik helyről a másikra vándorolt, sosem tudott megállapodni sehol. Így aztán nem voltak barátai, akikkel esténként pipafüstben jót beszélgettek volna, nem volt felsége, aki finom vacsorával várta otthon, néha nem volt egy vánkosa se, amire éjjel lehajtsa a fejét. Sok mindent és sok mindenkit megismert, olyan és annyi tudás volt a fejében, mint senkinek a világon, de nem volt fia, akinek továbbadja ezt a tudást. Az öregember élete vége felé rájött, hogy hiábavaló volt minden, amit eddig csinált.
Egyszer volt, hol nem, de teljesen máshol volt egy repülő paripa a világon, aki, amióta az eszét tudta, tudott repülni. De rajta kívül senki nem tudott erről a képességéről. Amikor felfedezte a kis csökevényt a hátán, először nagyon megijedt, nem tudta, mire vélje, hiszen senki más hozzá hasonlónak nem volt olyanja. Egyszer titokban kipróbálta, mire való és elemelkedett a földtől, de még jobban megrémült az egésztől. Pár hónappal később egy okos varjú világosította fel, hogy azok bizony szárnyak és ő nem közönséges ló, hanem pegazus. A varjú azonban azt mondta, rajta kívül még nem látott másik pegazust. Így aztán a ló titkolta egész életében, hogy kicsoda is ő valójában.
Tudom, most azt várod, hogy ők ketten találkoztak, barátok lettek: az öregember mesélt a lónak a tájakról, ahol járt, a ló pedig elrepült az öreg barátjával, amerre csak akart. De sajnos most elég depis vagyok, mert egy probléma nyomja a vállamat, amit nem tudok megoldani, így a mesém is pesszimista lett… Hát, komolyan, elmehet a fenébe az ilyen meseíró…!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése