András össze- és beszerelte a zuhanyt, de nem volt egyszerű! Az egész, mintha legoból lenne, kb. annyira is tűnik stabilnak. Orrán-száján folyik a víz, amiről azt mondta, ez így szokott lenni, utána még be kell fújni a réseket purhabbal. Hát, az milyen már…?! Az első fürdésünk ezért vödörrel történt, a kabinban, nem a tussal. Egyelőre az ideiglenes helyén van, egy fürdőkádnyira a régi fürdőkád helyétől, ami majd az állandó helye lesz, amint kiszívtuk a falból a rengeteg vizet. Lehet, még jövő nyáron se… Most annyi helyünk van mozogni: vécézni, mosdani és a zuhany után törölközni, mint egy gyufásdoboz. De szuper lesz, szerintem szeretni fogom és baromi jó, hogy a beszerelésre egy fillért se kellett költeni (na jó, kellett a purhabra meg a csövekre, hosszabbítókra, de a szerelő munkadíja a mi zsebünkben maradt).
így nézett ki eredetileg:
amikor kiszedtük a kádat:
a zuhanyfülke most:
Leszedtük az első kis – nagy – tökünket. Gyönyörűség!
Mindjárt neki is ugrottam egy extrém kajának, amit a kölykök úgysem esznek – rakott tök –, a baj csak az, hogy mi se… Amennyire dizájnosan néz ki, annyira vacak! A nyúlós főtt tök és a darabos darált hús egészen különleges – és undorító – elegyet alkot. Legalábbis nekem nagyon nem ízlett, de Andrásnak se. A kutyának igen...
tálban:
tányérban:
A gyerekek eltötymörögnek Ladányban. Ferenc elviszi őket motorozni, fagyizni (zöldcitrom, málna, nutella), gépeznek, tévéznek, esténként bicikliznek. Korni próbál olvasni, de mindenhol zajong valami a háttérben. Misi ma elvitte őket kocsikázni, kimentek a duzzasztóhoz, a vadászházig. Nem vitt telefont, így nem fényképezett.
Ha már idén számunkra elmaradt, de minden második képen ez van a facebook-on, akkor következzen ezen a blogon is: a Balaton.
1. Palacsinta – egy könyv, ami csupa olyan dologgal van megtöltve, amit szeretsz - Nem palacsinta, hanem Nápolyi... regények. Bár elég friss az élmény, de nagy kedvencem ez a sorozat, minden van benne, ami kell: szerelem, gyűlölet, intrika, szenvedés, boldogság, csavarok. És persze szuper nyelvezet, ami rengeteget hozzátesz egy könyvhöz!
2. Lángos – egy könyv, amit régen nagyon szerettél, és azóta is újra meg újra előveszed - Bíró Szabolcs: Non nobis Domine és Hartay Csaba: Lerepül a hülye fejetek, amit rendszeresen előveszegetek évek óta.
3. Úszás – egy könyv, amiben fontos szerepet kap a mozgás - Balogh Ottó: Orrvérzésig kutyaszán. Annyira nem volt ütős a könyv, de állandóan a fejemben van, szóval hatással volt rám.
4. Unikornisos úszógumi – egy könyv, ami annyira cuki, hogy el sem hiszed – Susanna Clarke: Piranesi. Az utóbbi évek legcukibb könyve, ami azért furcsa, mert egyébként meg nagyon nem cuki!
5. Napszúrás – egy könyv, amiben fontos szerepet kap egy betegség – Böszörményi Gyula: Kucó.
6. Naptej – egy író, akit sokat bántanak, és te mindig késztetést érzel rá, hogy megvédd – Hartay Csaba. Bár mostanában már nem jellemző, inkább korábban, amikor még nem sokan ismerték a legjobb könyvét, a Lerepül a hülye fejeteket. De egyébként megvan a véleményem a Moly-beli lekritizálásról. A Moly nem kritikusok gyülekezete, hanem mezei embereké (köztük én is), akik minden(szar)t elolvasnak. Nyilvánvalóan ezek közül lesz olyan, ami bizonyos embernek élete legjobb, bizonyos embernek pedig a legrosszabb könyve lesz. Nem mérvadó – különösen egy író megítélésében – egyetlen ember bármilyen kritikája. Attól, hogy én szeretem Hartay-t, más utálhatja, attól, hogy én utálom Szaszkó Gabriellát, másnak lehet a kedvenc írója. Sőt, legyen is az! Ha egy irodalmi lapban egy tanult, asztalra bármi értékeset lepakolt ember mond kritikát, arra esetleg lehet hallgatni, de az sem garancia; hogy nekem tetszik-e valami vagy sem, a kritikától független. Max. abban befolyásol, vagy megerősít, hogy elolvasom-e vagy sem, ha nem vagyok abban biztos, hogy akarom.
7. És végül egy könyv, amit a legutóbbi nyaraláson olvastál – Bíró Szabolcs: Szent György testvérei; 2019. július. Az se most volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése