Délelőtt Eger. Tervek szerint fürdés, bolt, a bicikli felszedése és Meki szerepelt a programok között (a Mekiben garnélás hamburger van, bár inkább a wrap érdekel, mert a hamburgerbe tesznek marhahúst is – András szerint, mert a rák drága). De aztán túl korán indultunk, 13 óra után lett volna ingyenes parkoló, úgyhogy nem vártuk meg, helyette a Burger King-be mentünk megint. Utána beugrottunk a Tescoba, míg én bevásároltam, ő vett egy másik ventilátort az Obiban, mert amit eddig használtunk, most a fürdőszobát szárítja. Fürdöttünk is a lakásban, röhögtem, hogy nem férek el a kádban, teljesen hozzá vagyok szokva a mónosbéli teknő-kádhoz.
Míg én fürdöttem, András elment Korni bicikliéért. Nagyon pöpec járgány!
Tegnap délután András szétszedte a fürdőszobát. Úgy tűnik, hála Istennek, nem tört el cső, hanem a kád ázott át 1 éven keresztül, így teljesen eláztatott mindent –, ezért is rohad Korni fala és ezért kellett két ventilátor, ugyanis elkezdtük kiszárítani páraelszívóval és a régi ventilátorral. De legalább csövet nem kell cseréltetni!
A gyerkőcök jól érzik magukat, ma nem volt olyan unalmas a nap. Ferivel elvitték a kutyákat a Körösbe fürdeni, utána őket is kivitte, átúsztak a másik partra és vissza. Nem volt egyszerű, elfáradtak, de megcsinálták. Utána még motoroztak is.
Csináltam lasagnet, kicsit megégett a teteje. Nincs olyan tepsim, amibe normálisan bele tudom pakolni. Kiborító, hogy minden főzéshez más formájú és más méretű tepsi vagy edény kellene...
Egy ismerősöm nem rég megosztott egy videoklippet a lánya esküvőjéről. A klip szerintem übervagány, a háttérzene pedig teljesen beleásta magát az agyamba!
2004 körül valahogyan elkezdett Vonnegut-mániám lenni. Akkoriban volt egy hatalmas könyvesbolt a Centrum tetején (a Széchenyi útit nem szerettem, túl sötét és zegzugos volt nekem, de ez nagy, világos, tágas), imádtam ott grasszálni és valami könyv mindig hazajött velem. Fogalmam sincs, hogy jött nekem Vonnegut, de vagy 5 könyvet megvettem tőle és a nagy részét el is olvastam. Őszintén szólva nem nagyon emlékszem már egyikre se, csak, hogy a legtöbb nagyon tetszett, de volt, amelyik annyira nem. Gyanítom, ez az utóbbi csoportba tartozott.
Az egész olyan volt, mint egy stand up: fickó kiáll, mesél és néha röhögünk a poénokon, néha meg elszörnyülködünk a szörnyűségeken.
Emlékeim szerint ennél sokkal jobb könyvei is vannak…, de lehet, ugyanúgy nem lennék most elragadtatva tőlük, mint ettől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése