Reggel bementünk Egerbe. Én kórházba, ez az egyetlen hely, ahová még kell a maszk. Utána András felszedett és még kb. 1 órát ücsörögtem a suliban, míg ő dolgozott. Mivel van légkondi, így semmi gond nem volt. Elkezdtem Vonnegutot olvasni, nem teszik, pedig pár éve odavoltam érte...
Suli után ő beugrott az egyetemre, addig én a plázában mászkáltam. Megkérdeztem, megérkezett-e Korni online rendelt biciklije. Majdnem 5 percet vártam az eladóra, aki mellettem telefonozott…, még szerencse, hogy nem ugattam rá, mert szerintem egy másik vevőnek nézett valamit. Megérkezett amúgy a bici, de mivel még nem volt a szerelő, így holnap délutánra lesz kész.
Bementem a könyvesboltba is, megvettem a Shakespeare: 5 dráma című könyvet 1500 Ft-ért. A Négy Fal Között Shakespeare-kihívására kell elolvasni 10 színműt, ebből 5 benne van a könyvben. Bár ő a legújabb, Nádasdy Ádám-fordítást javasolta, gyanítom, az nem 1500 Ft-ba kerül.
Míg András nem jött, beálltam kaját rendelni, sokat kellett várnom. Vettem a kínainál zöldséges üvegtésztát; jó drága volt, a nagy adag a kis adagnál egy kicsivel több, és dupla annyiba kerül. Enni Burger-t ettünk, már unom, de nincs ott semmi rendes kaja.
Hazafelé még beugrottunk a Lidl-be is, vettem öblítőt, mert hiába mosom ki a mosógépet mosógéptisztítóval, ugyanolyan büdös és büdösek a mosott ruhák is. Szerintem a pára miatt, ami az alagsorban van, szép csendben beeszi magát a rothadásszag mindenhová. Még az itt lakás elején vitt le András kockával működő páraelszívót, elég sok vizet magába szívott, most az a készülék is fenn van a fürdőszobában. András vett egy tárcsát 7e Ft-ért. Jó cucc…, de nem tudom, minek veszi. Nem jön ide senki se tárcsázni, se csurgatni, hiába vannak hozzá eszközeink, szalonnánk egy fagyasztóládányi, zöldségünk egy kertnyi, senkit nem érdekel.
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (Storia della bambina perduta):
Ez a nő ZSENI!
Igazából nem tudom, hogy vagyok a részekkel, mert mindegyik után azt mondtam, hogy ez a kedvencem, szóval most éppen ez a kedvencem a 4 könyv közül. Elképesztő, ahogy tekeri a szálakat, még ha tudod is, mi lesz a történet(szál) vége, úgy képen tud törölni vele, hogy csak lesel! Ír egy brutális halálesetről, aztán a következő fejezetben leírja 15 év történetét…, és aztán visszatér a halál utáni időhöz –, micsoda szerkesztési bravúr! Elspoilerezett cím, de mégis döbbenetes, amikor megtörténik; tudtuk, hogy mi lesz Nino sorsa, de azért nem hittem, hogy így…! Aztán a fiatal pár, a Solarák vége, Rino halála, az anyja betegsége…, mind egy-egy „sejthető”, mégis képen törlő mozzanat. Nem tudtam elég gyorsan mozgatni a szemem, annyira faltam a sorokat!
Az elején kicsit megijedtem, hogy más fordította, de teljesen rendben volt, bár néha voltak benne furcsa szavak: „láttomra”, „taszajt” és a kedvencem: „baszdüh”… – Komolyan, kíváncsi vagyok, ez hogy volt olaszul, mert magyarul nagyon kreatív szó!
A Nino-kapcsolat: egy önbizalomhiányos ember megkapja élete szerelmét – alapból nem egy mézes-mázas történet, hanem durva önostorzás, féltés, féltékenység és még ráadásul a pasi is rátesz egy lapáttal! Amikor rajtakapta és rájött arra, amit mindig is sejtett, sőt, inkább tudott, ahogy összeállt benne a kép és csak ömlött belőle a – végre őszinte – trágárság, annyira imádtam azt a részt! Pedig rossz volt olvasni, ahogy ez a szegény csaj szenvedett, csak mert a gyerekkori szerelme, aki már akkor is egy pöcs volt, ráfanyalodott. Mennyit szenvedett, csak mert azt gondolta, azzal, hogy megkapta Nino-t, már boldognak kellene lennie. Nem vette észre, hogy amit veszített vele, jobban fájt neki! Ő az a fajta nő, szerintem, aki házasodik, gyereket szül, majd elválik és boldogan éli világát: gyereket nevel, dolgozik, alkot. Alkalmi kapcsolatai vannak, akik nem fontosak, nem kötik sem fizikailag sem lelkileg. Ez teszi teljessé. Örültem, hogy a végére elérte ezt a szintet és tényleg…, ott volt boldog! De ezelőtt mindenkit elveszített és mindenki csak csesztette és a barátnőjéhez hasonlították, aki igazából nem vitte semmire…, és ezt tudták mindketten. Annyira örülök, hogy összejöttek a végén és nem gyűlölet vagy teljes elhidegülés lett a vége, hanem alapvetően az utolsó pillanatig jó barátság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése