Reggel elindulunk Abádszalókra, 2 éjszakás nyaralásunkra Esztiékhez. Izgatottan, de kissé aggódva néztem a 3 nap elé és nehezen is indult, de azt mondhatom, elvárásaimon felül teljesítettünk.
Eszti épp elkezdte főzni a halászlét bográcsban, mikor megérkeztünk (szerintem ránk várt). Mindenki punnyadt és a telefonon lógott, én próbáltam segíteni neki: zöldséget daraboltam. András le is lépett 2 óra múlva. Érdekes mód, a gyerekek akkor keltek életre: elengedtük a kiskutyát, Andri azzal kergetőzött, felkapaszkodtak Tomika kis hintájára, sőt, egy Eszti által varrt hintaágyba is megpróbáltak beleülni kisebb-nagyobb sikerrel. Aztán bementek valamiért a házba és a szobában kurkásztak a játékok között, meg lövöldöztek valami puskával. Persze Tomika ott téblábolt körülöttük; meglátszott azért a majdnem 10 év korkülönbség, de mindig úgy akartam nevelni a gyerekeimet, hogy ne mellőzzék a kisebbeket vagy a gyengébbeket és úgy tűnik, sikerült. Mi közben leszűrtük az alaplét és belefőztük a halat, kb. 20 perc alatt kész is lett a leves. Persze egyik gyerek sem akart azt enni, úgyhogy ők süthettek maguknak a parázson virslit. Tomika és Korni le is ült sütni, de Andri nem; most hirtelen nem is tudom, vett-e magához a fényen kívül más táplálékot a 3 nap alatt…
Amúgy a kisebbek is csak pirították a virslit, enni nem nagyon ették. A halászlé szerintem szuper lett, bár semmi csípőset nem tettünk bele, ami szerintem kell egy leheletnyi a halászlébe. De Eszti hozott nekem erős paprikát, amit nyilván nem tettem bele, viszont Andri azt mondta, meg akarja kóstolni. Én mondtam, hogy ne, de hajthatatlan volt… Az első pár másodpercben nem is érzett semmit, utána meg olyan fejeket vágott, hogy öröm volt fényképezni! Végül benyelt rá vagy 3 szelet kenyeret meg valami édes löttyöt, hogy elvegye az ízét.
Levesezés után mi is bepakolásztunk; valahonnan került elő egy csúzli, azzal próbálgattak lőni.
18 óra után lementünk a partra. Mivel nem mertem bevállalni a gyaloglást a partig, így Eszti hozott-vitt mindig kocsival; annyira nem volt messze, de meg kellett volna állni jó párszor, szóval jobb volt így. Csak kb. mire beszálltunk, szállhattunk kifelé és mindig kellett parkolót keresni. Most megállt valahol a soron, nem messze a kerítéstől, bár nekem igen és még emelkedő is volt. Akkor már nem kellett belépőt fizetni és még volt 2 óra zárásig. Mire felmásztam, minden kiürült. ...de igazából megdöbbentően üres és semmilyen volt a part ahhoz képest, amit én legutóbb (2015-ben) láttam és ahhoz képest meg pláne, amilyen akkor volt, mikor 1997-99-ben Edda-koncerten roptam. Konkrétan, azt a részét teljesen le is zárták, nincs már ott semmi. Van egy kávéház, meg talán még egy talponálló és fizetős bóvlijátékok ezrével. A régi szuper parti sétány, ahol fiatalok százai grasszáltak éjszakánként, mintha soha nem is létezett volna…
Belementünk a vízbe; én, meg minden értelmes ember combig (vagy addig sem), Sellőbarbie-Korni nyakig, Andri derékig, aztán vacogott a vízben állva. Még Tomika is belepattant.
Sokáig nem maradunk, mert én fáztam, a többiek meg csak ácsorogtak a vízben, nem mozogtak, nem úsztak, főleg, mert az anyjuk (én) annyira be volt szarva, hogy átúsznak a mély vízbe és nem lesz, aki kimentse őket és nyavalyogtam, hogy ne menjenek. Szóval kb. 20 perc alatt megmostuk-szárítottuk a talpunkat, aztán visszatotyogtunk a kocsi felé. A kölykeimet viszont úgy elkapta a hirtelen flow, hogy kitalálták, hogy holnap menjünk ki egész napra! Korni a banánról álmodozik… Megálltunk a soron kajálni, vettem egy-egy csirkemell-pipifasírtot sült krumplival meg 1-1 kólát, mindezt 5e Ft-ért. Én nem ettem semmit és a palacsintát is áttoltuk holnapra.
Közben Eszti hazavitte Tomikát és visszajött értünk. Szegénykém egész héten taxist játszott…
Otthon – nagy meglepi – Tomi elővette az íjat, amit nem rég vettek és mindenkinek ki kellett próbálnia. Én most is megcsaptam a karom, úgyhogy hanyagoltam, de a gyerekeim teljesen beleszerelmesedtek és egymás kezéből szaggatták ki, annyira imádták!
anyán röhögni:
Utána még kimentek a játszótérre nem messze a háztól, edzeni. Ezt a sétát aztán minden este megtették, még sötétben is és Andri húzódzkodott párat. A kis girhes testén egyből látszik a változás, szálkásodik a felkarja és hatalmas inspiráció neki ez a „látható” változás! Valamit mammogtunk vacsira (szerintem én halászlét, ők meg semmit a pipi után), aztán harcoltunk a kádért, mert mindenki annyira fáradt volt, hogy majd elaludt állva. Bár én még ittam egy pohár Sangriát meggyes sörrel keverve – és nagyon finom volt! Korni egy kisebb, lábatlan ágyat kapott aludni, amiről lelógott kicsit (kiszedtük a lábát), Andri a mi matracunkat gyűrte, én meg azt az ágyat kaptam, amin még a régi házukban is aludtam. Senki sem panaszkodott. Nekem nagyon melegem volt, ezért kunyeráltam ventilátort, de próbáltam nem sokat járatni, mert bivaly hangja volt.
Első nap pipa és remekül sikerült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése