2021. augusztus 4.

9 körül ébredtünk; nem sokat aludtam és akkor is nyüszögtem a kölykök szerint. A mai strandnap volt, de inkább csak stranddélután. Délelőtt íjaztak

Korni minecraftozott Tomikával. Eszti főzött ebédre sajtostésztát.

14 óra körül elkezdtünk készülődni. Mi otthonról semmi strandfelszerelést nem vittünk (még törölközőt is csak egyet-egyet, így azt is Esztinek kellett adnia), de nekik volt egy csomó felfújható cuccuk. Andri pumpával birkózva felfújt két matracot, de mindkettőről kiderült, hogy lyukas. Végül egy labdát elvittünk, de az se kellett.

15 óra körül Eszti kidobott a kapuban. Vettünk jegyet, 1100 Ft-ért nekem, 800-800-ért a kölyköknek. Besétáltunk. Először megkérdeztük, mennyibe kerül a csúszda. A nő, aki ott ült, azt mondta, 10 perc múlva olcsóbb. Leültünk a fűre, aztán pár centivel arrébb ültem egy fa alá, annyira meleg volt, mikor kisütött a nap. Szerencsére ritkán bújt felhő mögé, azért. A gyerekek megmártóztak a vízben, mire kijöttek, mehettünk a csúszdához. Kifizetem a 3ezervalamennyit, amiért 15:50-től 18 óráig csúszkálhattak. Nagyon imádták! Én egy ideig próbáltam fotózni, de annyira nagy a csúszda és olyan magas, hogy bárhogy fényképeztem, a gyerekek bolhák lettek rajta.

Míg ők le-föl szaladoztak (édesek voltak, mert minden csúszás után odajöttek vagy odaintetek), én próbáltam olvasni, de nem volt türelmem. Azért képet csináltam róla.

a tükör hazudik: egy sort sem olvastam:

Kis pihenésképpen az utolsó órában Korni kitalálta, hogy nézzék meg a banánozást, legalább annyit, hogy mennyibe kerül. Korábbi tapasztalataim alapján indokolatlanul sokba, de tegnap beszéltem Andrással telefonon és azt mondta, fizessem be őket mindenre, amit szeretnének. Szóval azért adtam egy esélyt a dolognak, hogy ha tévedek és mégsem olyan méregdrága, akkor legyen… Kiderült, hogy valóban nem annyira őrült összeg. Elmentem én is velük megnézni; 2500 Ft/fő. Ez nagyjából a „hát ez rohadt drága, de egyszer élünk”-kategória. Befizettem őket, becsatlakozunk egy családhoz, ahol kisebb gyerekek voltak. Már felmellényezték a gyerekeket, 

mikor valaki kérdezte, hogy nem akarok-e én meg felülni a hajóra, onnan jobban lehet fotózni, videózni. Csak 1e Ft. Befizettem. Megbántam, kb. az első másodpercben. Ugyanis nem tudtam fényképezni, mivel annyira féltem, hogy beültem a hajó közepére, ahonnan semmit nem láttam előre és húsz körömmel kapaszkodtam, mert minden kanyarnál kidőltem úgy, hogy majdnem leestem az ülésről. A család kérte, hogy ha már én fotózok, akkor küldjem át nekik a képeket, de egyet se küldtem át, mert egyiken se látszik senki. Ennyi erővel akárkit is fotózhattam volna. Amennyit láttam az egészből, az alapján azt hittem, a gyerekek sem élvezték, de amikor végre megálltunk, úgy jöttek le a banánról, hogy „Még egyszer!”. Ezt persze Korni mondta, de azonnal tudta, hogy ott és akkor nem lesz „még egyszer”. De Andrinak is tetszett, bár azt mondta, le akart esni a végén, hogy történjen valami extra is. Legközelebb valami bivalyabb bandával ülnek fel.

Visszamentünk csúszdázni még egy fél órát; én is belementem a vízbe, annyira nem volt hideg, gyorsan megszoktam, de a hatalmas kavicsok teljesen széttörték a talpam és nagyon fájt.

18-kor bezárt a csúszda. Akkor Andriék is kiültek a gyékényre száradni, rágcsizni, aztán fel is öltöztek. Hívott Eszti, hogy jöhet-e lassan értünk, mondtam, hogy mi még megyünk palacsintázni, de ha van kedvük csatlakozni, az klassz lenne. Mondta, hogy kideríti. Elindultunk kifelé, a kapu előtt a gyerkőcök meglátták a bóvli-standot: ugrálóvár kicsiknek, hevederbe akasztós trambulin és persze a golf. A trambulin 1500 Ft volt 10 perc, így Korni, szomorúan, de lemondott róla, Andri viszont kisírta 1500 Ft-ért a golfot. Kapott 1 darab labdát és „korlátlan ideig” ütögethette a pályán. Mivel még soha nem csinált ilyet és senki nem mutatta meg neki, hogy kell, így egyedül lökdöste a golyót, néha lyukat fogva és akkor nagyon örülve. A „korlátlan ideig” egyébként azért volt csalás, mert nyilvánvaló volt, hogy fél óránál tovább ez nem érdekes, főleg egyedül. Ő is kb. eddig bírta.

Közben Esztiék is csatlakoztak Tomikával, mégis lejöttek palacsintázni. Visszavittük a labdát meg az ütőt, visszakaptuk az 5e Ft kauciót (azt is fizetni kell, hátha valaki el akarja lopni, bár szerintem 1500 Ft-ot sem ér) és felsétáltunk a kocsihoz, amivel most sokkal közelebb állt meg. Átgurultunk a palacsintásig és levadásztunk egy asztalt. Andri inkább 600 Ft-ért vett magának egy adag sült krumplit, mi Kornival 1500 Ft körül/fő egy-egy nutellás palacsintát. Szerencsére Esztinek volt annyi esze, hogy hozott inni, így azt nem kellett venni külön. A csinta nagy volt és finom, de Korni nem bírt vele, én csak azért is legyűrtem.

Szerencsére Tomika se ette meg, ami már nem először történt meg az univerzumban, így Eszti előrelátóan hozott műanyagdobozt, amibe beletunkoltuk a két maradék csintát. Természetesen aznap már nem ettük meg, és nyilvánvalóan másnap ott felejtettük.

Hazafelé eltekeregtünk a kocsival a part mentén, naplementét kerestünk, de sehol nem lehetett rendesen látni. Utána átgurultunk a másik partra hajókat nézni, de már mindenki holtfáradt volt, senkinek nem volt ereje sétálni. Szóval Eszti megpróbált minket szórakoztatni, de eléggé be voltunk punnyadva.

Hazagurultunk, Andriék még átmentek edzeni a játszótérre, utána Tomi valami súlyokat mutogatott neki, azt emelgette. Andri nehezen aludt el, én, mint akit agyonvertek...