Az elromlott kocsi miatt – amiről egyébként pár nap múlva kiderült, hogy semmi baja – nem mentünk Nagykátára strandolni, hanem elzavartam Andrit az évzáróra, amit így a hónap közepére behajított az iskola valamiért. Kár volt… 10-kor kezdődött, én későn ébresztettem, úgyhogy rohanás volt a készülődés. Mivel tegnap az utolsó pillanatig a strandra készültem, teljesen kiment a fejemből az ünneplőruha. Persze hiába vettek pár hete méregdrága, nála amúgy háromszor nagyobb fekete nadrágot a 777. helyen, Andri nem tudta beigazítani magán a derekát és én sem értettem, hogy működik, ezért felvette a régit, aminek rövid a lába, de legalább gombbal működik a dereka, nem titkos zárral. A cipője se volt rendesen befűzve, az is új. Végül elindult, de 10 perc múlva megjelent, hogy elment mellette a busz, hiába ordibált utána – képzelem! –, ott hagyta. Akkor azt kellett volna mondanom, hogy hagyjad, vetkőzz és menjél gépezni, de valamiért azt mondtam, hogy menjen a következővel. El is ment azzal, kb. 2-3 óra múlva jött haza. 5 percet késett, de nem volt gond.
A bizonyítványa egyrészt szuper lett, másrészt vacak; ha azt vesszük, hogy az egész online tanulás alatt egy szót se értett, egész jó, ha azt, hogy a végén azt is elrontotta, amit addig segítettem neki, egész rossz. Ha azt vesszük, hogy mindkét magyarból dicséretes 5-öst kapott, matekból 4-est, fizikából 3-ast, az szuper, ha azt, hogy biosztagozaton a kémia éppen 2-es, az gáz. Ha viszont azt vesszük, hogy a biológia és a kémia is olyan érthetetlen volt, hogy én segíteni se tudtam, mert a szavakat se értettem, akkor reális. Remélhetőleg szeptembertől normálisan mennek az órák, remélhetőleg Andri megtalálja a helyét az osztályban és már nem érzi, hogy meg kell mutatnia mindenkinek, hogy valakicsoda és remélhetőleg könnyebb lesz majd az egész neki. Tervei vannak, mindenképpen menni akar 1 évre Londonba és még a pszichológiát sem adta fel – legalábbis jobb időszakaiban emlegeti. Amióta András viszi kutyát sétáltatni, nem csak a húzódzkodásra szokott rá, hanem itthon is „játszik” a két darab kétkilós súllyal, emelgeti néha. De sajnos az evésre nem szokott rá, szoktam neki mondani, hogy az elöl deszka, hátul léc, középen farostlemezből nem lesz szálka, még ha fából vannak se... Kb. 1 hónapja borotválkozik; először András mutatta meg neki, de azóta egész ügyes, nem csikargatja össze magát.
kutyamelegben ide ássa be magát Sunny:
Első, ami eszembe jut erről a könyvről: komolytalan. Pedig fantasztikus lehetne, de sajnos, azok a fantasztikus könyvek, amik csak lehetnének azok, de nem azok, rosszabbak, mint a középszerű könyvek!
Felvet egy nagyon érdekes alapállást: elpusztul a Föld. Maroknyi ember megmenekülhet egy hatalmas űrprojekt segítségével, de sajnos a többiek mind meghalnak. Egy ideig két síkon folyik a cselekmény: a Földön és az űrben és a kettő nyilván összekapcsolódik, mert mindenkinek valakije a másik és persze a jövő reménye miatt. - - - - - Ezzel szemben ez itt most egy 850 oldalnyi dögunalmas műszaki, genetikai vagy leíró szarság, ami néha meg van szórva olyan luxuscikkekkel, mint történés és párbeszéd. Nulla – de tényleg! NULLA érzelem: úgy értem, soha senki sem szomorú, nem fáj senkinek semmi (még fizikailag sem), a Föld bolygó lakosságának teljes pusztulása kvázi egy unalmas történés, senki nem szerelmes, nem búcsúzik, nem fél, nem örül… Viszont 50-100 oldalanként valakik DUGNAK (egyszer kutyák). Cserébe le van írva a „bárkácska” összes rohadt csavarjának a funkciója meg aprólékos kinézete, de úgy, hogy még véletlenül se tudjam elképzelni, hogy néz ki! A regény dugig van idegen szavakkal – bolidák, köffebke –, egy ideig próbáltam utánanézni, mi micsoda, de meguntam és nem is érdekelt.
Ha ez még nem lenne elég, olyan 200 oldalanként történt egy-egy olyan mozzanat, ami kicsapta nálam a körtét. Az „amerikai elnökasszony”, aki nem azért idegesített, amit csinált, hanem amit képviselt: kikérem magamnak, mint NŐ, hogy ha BÁRMELYIKÜNK elérné azt az – egyébként elég valószínűtlen – lehetőséget, hogy az amerikai elnök lehessen, így viselkedjen. SOHA, még világégés idején sem dobnánk atomot senkire és nem hisztiznénk fel magunkat az űrbe. A világ összes embere, elnöke, sejkje, pasája, basája, milliárdosa, Bill Gates-e beletörődik, hogy meghal, meg sem próbál ez ellen tenni bármit, de az amerikai elnökASSZONY titokban, az utolsó utáni géppel fellöveti magát. Nem szégyelli magát, Neil Stephenson?! Nem szégyelli magát az amerikai elnök és az összes nő nevében…? Mert én azt tenném! Amúgy nem lett volna rossz negatív karakter, de komolyan már...
Aztán a 2. rész végén volt egy olyan „csavar”, ami felvetette bennem a kérdést, hogy nem történt-e az, hogy egy nap, NS tízéves kisfia bement apa dolgozószobájába és beleírt baromságokat a regénybe. Ő meg nem olvasta újra, így véletlenül benne maradt. Lábrerágás, egymás megevése, szűznemzés, merthogy meghalt az összes férfi, de szerencsére pendriveról tudtunk gyerekeket nemzeni nélkülük is. Ja, és az egyikük egy vita folytán kiment az űrbe és majdnem felrobbantotta az egész (maradék) bandát. Hát, lehet, azt kellett volna… Még mielőtt ez a regény megjelent volna.
A 3. rész nem volt annyira rossz, de ott is jöttek az agyvérzések: „A hét eltérő emberi faj, plusz a különféle aidána alfajok létezése a kínos helyzetek széles skáláját kínálta fel a modern társadalom számára.” Durva, történelmileg megalapozott rasszizmus a jövőben. Köszi! (állítólag genetikailag kiirtották, hát, látom…)
„– Ti gyávák, akik elmenekültetek, egy olyan bolygó földjére törtetek be, amely immár nem a sajátotok. Takarodjatok.” - Már bocsi, de ti olvastátok a regény elejét?
Bevallom, én nem vagyok sci-fi-rajongó, de azért átrágtam magam két Idő gyermekein, amiben pókok meg polipok alapítanak társadalmat és azok összesen nem tartalmaztak ennyi zagyvaságot, sőt, még tetszettek is!
Iszonyatos nagy csalódás volt! Kérem vissza az elpazarolt 2 és fél hetet az életemből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése