András reggel elment oktatni Nagykátára. Én a teraszon ülve vártam a csomagküldő kocsit, ami harmadjára hozta ki a rendelt cuccot, mert először Andri elhajtotta, hogy nincs itthon pénz (amúgy volt, de ő nem tudta, viszont nem hívta fel az apját, csak utólag), másodjára meg állítólag csöngetett, de nem jött ki senki. Ami elég gyanús, mert olyan hangos a csengőnk, hogy a hullák is felélednek tőle. Szerintem nem nyomta meg rendesen (vagy sehogy). De harmadjára sikerült ideérnie vele. Nagyon meleg van, benn is, de ott annyira nem. Beengedtem Sunnyt, 14 óra körül zavartam ki, hogy András ne morogjon. Pedig addig kb. meg se mozdult, aludt az ajtóban a hideg kövön.
Estefelé András kicserélte az elemet a kocsikulcsban és kiderült, hogy nem is jó a kocsi, nem indul. Annyi eszünk nem volt, hogy a kettőnek köze van egymáshoz (mivel jóval utána próbálta beindítani), úgyhogy egyből az aksit kiáltottuk ki bűnösnek. András elrohant az első busszal (20:30-kor) Egerbe, vett egy aksit a Tescoban és visszabuszozott. Csakhogy nem az aksival volt baj, ezért a kocsi nem indult be.
Valahogy pedig el kell holnap jutnia reggel 8-ra Nagykátára, így eldöntötte, hogy megpróbál elmenni az Opellel. Természetesen azzal mi nem mentünk vele, mert ha bármi baja van az út közepén a 40 fokban, azt mi – főleg én – nem éljük túl. Az Opel a Citroën – ami nem indul – háta mögött volt a garázsban, úgyhogy először beültette Kornit a Citroën vezetőülésébe, hogy tartsa a kormányt meg taposson a fékbe, amint felértek az emelkedőn, utána Andrival kitolta a garázsból. Aztán kiállt az Opellel és visszagurult a lejtőn a Citronnyal a garázsba.
Megtöltöttem a kutyakádat, a nagy vödröt nem bírtam el, úgyhogy 2,5 literes fantás üvegekkel szaladgáltam le-föl. És még bele se ment, bár a végén beledobtam a labdát és utánaugrott. Remélem, bátrabb lesz idővel, mert 1. nem azért vettük, hogy ne menjen bele; 2. szerintem jót tenne neki, ha így tudná hűsíteni magát. Bár azt gondolom, jobban belemenne, ha előtte élő vízben megmártózna és hozzászokna, szerintem könnyebben ülne a kádba.
A következő adag eperből (és mascarponeból) csináltam megint piskótatekercset. A nagy tepsiben sütöttem a tésztát, ugyanannyi mennyiségből, nagy lapos lett. De még így is rengeteg lett bele a krém és az eper is…, főleg, hogy András beszélt mellettem és a másik oldalról kezdtem el feltekerni, nem arról, amelyikről akartam (oda nem tettem krémet). Mondjuk, segített összecsavarni, becsomagolni cserébe. Természetesen szuper lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése