Eszméletlen hideg van! Kimegyek és agyfagyás… Ettől függetlenül ma megjelent az első kullancs a macska szemöldökében. Nem tudtam kiszedni, kikaparta magának.
Az egri Bródy-könyvtár szervezett egy online kvízjátékot. Jelentkezni kellett, amiért kaptunk egy zoom-kódot, ezzel lehetett bekapcsolódni és egy Quiz-es oldalon jöttek kérdések a kortárs irodalommal kapcsolatban. Ahogy láttam, nem voltunk nagyon sokan – szerintem 8-10 vagy kevesebb ember –, én pedig elég gyengén muzsikáltam. Sok kérdésre nem tudtam a választ, mert nem olvastam a könyvet és sok volt, amit olvastam, de már nem emlékeztem. Végig az 5. helyen kullogtam, majd az utolsó kérdéssel felugrottam a 3. helyre. Az első 3 helyezett nyert két-két könyvet, tehát én is. Az egyik Bán Mór: Hunyadi első része, a másik Woody Allen: Na, ennyit erről. A Bán Mórénak örülök, bár a többi helyezett se kapott sokkal jobbakat. Nem is ez volt a lényeg. Egyébként 86 - 68 pont volt a különbség a 2. és a 3. helyezett között, szóval tényleg az aljáról kecmeregtem fel.
Imádom a levelestésztát, folyton izgatja a fantáziám, mit lehetne belőle csinálni, de valahogy mindegyik vagy nehéznek tűnik, vagy nem finomnak –, például a legtöbb gyümölccsel töltött eleve veszett ügy, senki nem eszi. Ma viszont találtam egy érdekes receptet, miközben az után kurkásztam, hogy a Stáhl-könyvhöz vett, de fel nem használt cukkinit és padlizsánt mire hasznosítsam. Érdekes mód egy Stáhl-receptet találtam. Ő nem tudom, milyen levelestésztával csinálta, de én összehajtogatottat még sose láttam, nekem a kockába fagyasztott változat van, amit először ki kellett olvasztanom és aztán kinyújtanom nagytepsiméretűre. Az egyik fészbukos hozzászólásban olvastam, hogy finom lesz, ha sajtkrémet összekeverek olajjal és azt rákenem, mielőtt a zöldségeket ráteszem. A sajt valamiért kockába rándult az olajtól, de valóban nagyon finom, szottyos-jelleget adott a tésztának. Ráhalmoztam az életlen reszelő miatt fél-karikára vagy darabokra reszelt – majd inkább a vadiúj kiskésemmel vékonyra vágott, majd sóval kiizzasztott és lefürdetett cukkinit és padlizsánt, egy kis szintén kiizzasztott, de nem lefürdetett lilahagymát, a végén pedig átkentem vékonyan olajjal és 1 tojás + 1 dl tejszín keverékével. Ő tett rá sót is, így sajnos én is, de a sós izzasztás miatt sós volt eleve a zöldség, így kissé elsóztam. A tetejére szórtam jó sok sajtot, rendeset és füstöltet is – plusz só – és sütöttem 20 percig 200 fokon. Nagyon finom! A tészta ropogós, a feltét szaftos, puha! Imádom! Senki másnak nem ízlett, még a mindenevő Andrásnak se…
Korni azért megkóstolta:
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások (Folk med ångest):
Ez a legaranyosabb krimi nyomozós könyv, amit valaha olvastam!
Pár éve olvastam életem első „svéd” könyvét, Jonas Jonasson-tól és őszintén szólva kicsit sem tetszett, a stílusa miatt. Az érdekes, hogy ennek nagyon hasonló a stílusa ahhoz, ez mégis tetszik.
Hihetetlen, ahogy a puzzledarabok összeállnak, ahogy minden kiderül és a helyére kerül, borzasztóan ügyesen és élvezetesen írta meg Backman! Kicsit „életmód” könyv, amit egyébként nem szeretek, ráadásul vagy kétszáz téma előkerül – mindnek van valami pszico-tikkje –, de a történet annyira jól van megírva, hogy teljesen a helyén van benne ez az összetevő is.
Az összes szereplőt szerettem – nyilván –, nem is tudnék kedvencet választani; a gyereket váró meleg pár pedig annyira természetes volt! De gondolom, Svédországban nem darálnak könyveket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése