Tavaly ezen a reggelen ébredtünk először az új házunkban, vagyis most lakunk itt 1 éve. Azóta sok minden történt; én szeretek itt lakni, attól függetlenül, hogy sok dologban másra számítottam. És van kutyánk. Még csak 1 kutyánk. Most bevadultam, hogy labradort szeretnék… Kis pocakos, nagy fenekű kutya, mint Sunny. Feketét, ha lehetséges… András komolyan tervezi, hogy kiviszi a kerítést az erdőig (aminek a szomszédok, akik a kis úton járnak át –, ami egyébként egy kitaposott ösvény és a mi telkünkön van –, nem fognak örülni), akkor vagy háromszor ekkora területük lesz a kutyusoknak. Szóval kell egy tesó!
reggeli kutyasorozatok:
Tegnap Andrinak nem volt oktatás, helyette Korni írt földrajzból Redmentás témazárót. Ezen a héten lenne / van a Digitális Témahét. András nem vett a nyakába még egy munkát, így, hogy onlineoktatás van, nem csinálta meg és Korniéknál sem volt, de a gimiben igen. Minden nap kiadtak az oldalukon valami játékos feladatot, amit kb. 5 perc alatt meg lehetett oldani. Természetesen két műzli közt megcsináltuk Andrival és kapott is rá 5-öst matekból. Igaz, a tanuláshoz köze sincs, nem vált ki egy 1-es dolgozatot, de a tanár annyira jófej, hogy minden morzsát összeszed, amit a gyerek kiszór, hogy év végén ne kelljen buktatnia…
Ennek fényében mélységesen megbántott, hogy Korni 4-est kapott az 5-ös nyelvtandogájára. Állítólag 5 hibája lett, amit kizártnak tartok, mert én csak 1-et találtam. Ennyire meg nem lehetek (már) hülye.
Behívtak hétfőre Covid-oltásra. Szerencsére az orvos olt, nem kell oltópontra mennem. A kutyát is vinni kéne oltatni, ez lenne az utolsó „kisoltása”, aztán már csak évente kell vinni veszettségire. Gondoltuk, hogy jöjjön velünk Korni is és amíg András tesz-vesz a suliban, mi sétálgatunk a kutyával, de matekból ír, nincs ideje.
Ma szuper idő volt, kicsit kinn ültem, de ha fújt a szél, fáztam. Korni pólóban lófrált. András egész nap kertészkedett, levágta a körtefa elszáradt ágát, felásta-kapálta a kert egy részét és be is vetette fokhagymával. Még nagyon az elején tartunk, de szuper lesz! Sunny teljesen hozzászokott, hogy nem mehet a kerítésen túlra, amikor András ott van; sajnos, amikor én lekullogok vagy bármelyik gyerek átlép a túloldalra, megbolondul szegény.
Kiskutya-alsó
Tesi óra gyanánt kutyát emelgetett (nem, csak még mindig azt hiszi, ha bolond, akkor kiskutya, közben meg egy 22 kilós nagy dög)
Mint írtam korábban, idén is jelentkeztem a Molyos Puding próbája-kihívásra és az első könyv, amiből főzni akartam, nem volt jó mégsem. Választottam másik könyvet, mégpedig azt, amit Kornitól kaptam karácsonyra: Aurélia Beaupommier: Varázslatos sütemények és más fantasztikus desszertek. Gyönyörű könyv, de nem annyira a sütik, mint a körítés benne a lényeg, ezért ebből is kínszenvedés volt összeszedni 21 receptet és ennek, gyanítom, 40%-át meg sem fogja kóstolni senki.
Mindenesetre elkezdtem ma az első és talán a legkönnyebb sütivel. A neve Egyensúly sütemény Eorzeából – vagyis Ananászos piskóta. A tésztája nagyon finom, az ananász elveszik benne, de nem baj!
Elena Ferrante: Az új név története (Storia del nuovo cognome) (Nápolyi regények 2.):
Fantasztikusak ezek a könyvek, ez – sokak szerint is – sokkal izgalmasabb, mint a többi három kötet, de Linszyy szerint – aki miatt olvasom – mind a 4 klassz!
Már az első részben is szuper volt a narrálás – ez a visszaemlékezős mesélés –, de most behoz még egy szálat, Lila naplóját, ami egy újabb perspektíva.
Most is benne van a folyamatos feszültség, ami arra késztet, hogy fald a sorokat. Durva benne a játszmázás; míg a férfiak nyíltan elintézik egymást, a nők játszmáznak – még Lila is, aki látszólag nem akar játszani, de mindenkinél jobb benne.
Persze Lila nem volt a szívem csücske, az 1. részben sem, de most még kevésbé. Mindig megszerezte magának, amit és akit akart, áttaposva bárkin –, még az állítólagos barátnőjén is, és mindig megmagyarázta, hogy miért volt „joga” elvennie Lenu – vagy bárki – pasiját, örömét, álmait, pénzét…, bármit. Lenu pedig az ő szemén keresztül látta magát (nem neki jár a csodás Nino, neki csak a gusztustalan faterja jár...), gyűlöltem ezért, de minden másért is. Mindenkit manipulált a „szépségével”, amin csodálkoztam azért, hogy – nem csak Lenu, de a történések alapján is – mindenki őt akarta megszerezni magának, pedig nem volt jófej és annyira azért szépnek sem képzeltem.
Szövegileg nem nagyon tetszett, ahogy Lenu néha beszélt – „leléceltem” – szerintem ez fordítói hiba, egyáltalán nem illett a szövegbe és Lenuhoz sem.
Az utolsó mondat szépen képen csapott, eléggé izgat a következő kötet, de most a Könyv Kemping Readathon-ra koncentrálok, utána pedig az Ambrózy2 jön, de alig várom, hogy folytathassam ezt is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése