2021. április 4.

Nagyon hideg van, a hó is esett, mondjuk annyi nem, mint a Kékesen. Sőt, utána még a nap is sütött; annyira nem, hogy melegítsen, de a szemembe beletűzött, mialatt a mormoló kályha mellett álltam dideregve.

András csíráztatót csinált. Kb. 12-14 évvel ezelőtt vett a neten vagy harmincféle különleges zöldség- és gyümölcsmagot, olyan 100 db-ot nagyjából. Fillérekért, az egész nem került 1e Ft-nál többe. Ezek a magok azóta, kis zacskókba csomagolva egy tejfölös dobozban várakoznak. Ma elültettük őket kis keltető dobozokba, pudingos poharakba. Mikrós cumisüveg-sterilizálóban kicsit „megfőztük” a virágföldet, de még így is sok kis dudva maradt benne, napokon belük kidugták a kis fejüket. A magok egyelőre még nem. Ha 10%-a kikel, már az csoda lesz, és ha ki tudunk ültetni belőle a kertbe és az is megmarad, az meg übercsoda… Szóval túl sokat nem várunk tőle. Ennyi idő alatt a legtöbb mag megrohadt, volt, amelyik már penészes volt. Szóval tényleg csoda lesz, ha ezekből nekünk valaha növényeink lesznek. De jól néz ki a kis tenyészet!

Kiskert-ügyben ennél sokkal szerencsésebbek vagyunk: már kibújt a fokhagyma, valamint ültettünk ma 12 sornyi borsót. Átültettük a loncot – Manyi szerint az egyik bokrunk az –, lesz áfonyánk is. Alig várom!

A mai nappal véget ért a Könyvkemping. Őszintén szólva imádtam, különleges volt! A választott könyvek is nagyon tetszettek és klassz volt az a Booktuber-es banda is, aki irányította az egészet. Nagyon jó extrákat találtak ki, élvezetesek voltak a kibeszélők – a discord-beszélgetések, mondjuk kevésbé, ma pl. az első 20 percben Leiner Laura szuperszónikus új sorozatáról beszélgettek, utána már nem tudom, mert borzalmasan untam és kikapcsoltam. De a discord amúgy sem a „pórnépnek”, vagyis a követőknek, meg a csendes, háttérben nézelődöknek van –, bár nyilván be lehetett volna kapcsolódni, de ott már van egy kialakult baráti közösség.

Az utolsó könyv, amit elolvastam, a közös könyv:

Peter Wohlleben: A fák titkos élete (Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése) (Das geheime Leben der Bäume):

Én annak a kevés embernek a táborát erősítem, akik ezt a könyvet nem imádták. Bár szeretem a természetet és elismerem, hogy minden élőlénynek joga van élni, de akkor sem tartom ennyire emberinek a növényt, még az állatot sem, még a kutyákat sem… Minden élőlénynek van egy „viselkedése”, de nem hiába vagyunk ennyire különbözőek, szerintem hiba ennyire ráerőltetni emberi tulajdonságokat olyan (élő)lényekre, amelyek nem emberek. (Bár nyilvánvalóan a könnyebb befogadhatóság is közre játszhatott az analógiában, de nekem már néha sok volt.)

Ezen kívül nehezen csúszott a tudományos szöveg is, mintha a földrajztankönyvet (nem biológia!) olvastam volna, néha úgy éreztem magam. (Volt, hogy egy mondatot többször is el kellett olvasnom, mire megértettem és kötöttem a többihez.)

Ettől függetlenül, témáját tekintve ez egy fantasztikus könyv! Az író egy szemléletet váltott erdőgazdász és ez szerintem fontos abból a szempontból, hogy értsük, miért így viszonyul az erdőhöz, miért tartja ennyire különlegesnek. Sok érdekes dolgot megtudtam a fákról, felnyitotta a szemem csomó olyan dologban, amit nem is sejtettem.

Számomra csodálatos volt látni, hogy igazából nincs „kártékony” állat, vagy gomba vagy fa vagy bármi – kivéve persze az emberek nagy százalékát, néha még a jó szándékúakat is –, a természetben nincs pazarlás, még egy halott fa is mennyi fajnak ad életet, életteret. Sajnálatos, hogy lusták vagyunk elgondolkozni ezen.