Pénteken András elvitte Kornit Miskolcra, ellenőrzésre. Volt róla szó, hogy én is megyek, de egyrészt nem szerettem volna itthon hagyni egyedül Andrit, másrészt csak egy kísérő mehet be vele, nem akartam, hogy András kinn tébláboljon az udvaron, míg mi benn várakozunk, ki tudja, hány órát. Korni annyira unatkozott, hogy telefonról kapcsolódott az online órákba.
Ma van András szülinapja. Próbáltam főzni valami extrát, ez szokott az „ajándék” lenni. Elég rég óta nézegetem ezt a Kolozsvári csirke-receptet, a krumplipalacsinta miatt nem mertem eddig belevágni. De nem volt annyira vészes, mint amennyire féltem tőle. A szósz szerintem kevés volt, de a kettő együtt finom.
Sütit is sütöttem, ezt is hetek óta tervezem, még almát is vetettem hozzá, de megették a felét és nem mertem 2 kg-nál kevesebbel csinálni. Korábban már sütöttem Lusta asszony túrósát és emlékszem, az nagyon finom volt, ki akartam próbálni az almás változatot is. Először is, meghaltam, mire megpucoltam 2 kg maroknyi almát. A tepsiben rengetegnek tűnt az alma és nagyon kevésnek a tésztapor, még kevesebbnek a szósz a tetejére. Kicsit össze is kutyultam a tetején az anyagokat, hogy folyjon az aljára is. Másnap reggel vágtuk meg, addig hűlt és kissé össze is állt. Igazából nem rossz, finom, de rengeteg az alma ennyi tésztához, fele ennyi is sok lenne bele. De nem tudom, ha 2 dkg-mal is kevesebbet tennék bele, összeállna-e sütivé…
Ezt a képet Korni lőtte egy kutyasétáltatás alkalmával az egercsehi szénbánya szénrakodójáról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése