Tavaly ilyenkor indult Kínából a járvány. Legalábbis ilyenkor szóltak… Azóta így élünk, minden családnak van egy kínai családtagja: a Corona-vírus. Néha félünk tőle, sokszor csak idegesít, de az életünk része. 1 éve. Minden nap.
Hétfő óta megint karanénban vagyunk. A „legfontosabb” boltok kivételével (pl. állateledelbolt, autóalkatrész-bolt) bezárták az összes boltot (pl. könyvesbolt, könyvtár), az iskola Zoomban működik. Műkszik. Korninak könnyebben, mint Andrinak, ők még most kezdték (újra) és nem veszik feleannyira sem komolyan, mint Andriéknál.
Egy ideje – kb. 1 éve – nyavalygok Andrásnak, hogy vegyünk valami normális kést húsdaraboláshoz. Múlt héten rendelt magának lézeres távolságmérőt, választott mellé pár késkészletet is. Az egyik egy hatdarabos steakkés-készlet. Kiflikettévágásra nem a legjobb, széttrancsírozza, de a sajtot gyönyörűen darabolta. A másik egy szintén hatdarabos készlet, ebben többféle is van. A kedvencem az egyik kisebb, recésvégű, úgy darabolta a húst, mintha puha vajat vágna (uborkáshúst főztem). Imádom!
Hétfőn sütöttem Street Kitchenes pogácsát. Géppel kevertem be, féltem, hogy beleszorul, de a sok vaj miatt elég nedves – zsíros – lett. Melegen finom volt, de másnap már eléggé száraz.
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.):
Újraolvasás:
3 éve már elkezdtem olvasni ezt a sorozatot, de az első rész nem azt hozta, amit vártam, így félbehagytam. Idén tervezem elolvasni az összes részt. Természetesen Linszyy javaslatára, akinek a videói miatt próbáltam más szemmel nézni a két főszereplőt, akikkel korábban problémám volt.
Persze nagyon nem sikerült, most is volt velük problémám. Például el nem tudom képzelni, hogy egy felvilágosult, kulturált fiatalembernek – még a századfordulón is –, mi a baja van a női nemmel…, hacsak az nem, hogy egy konkrét eset kapcsán csalódott egyben, de erről egyelőre nincs szó. De a nagy általánosságban ok nélkül „butának” gondolást képtelen vagyok hová tenni. (Főleg az után, hogy „Higgye el, Hangay úr, az ön lánya sokkal erősebb, talpraesettebb kis hölgy, mint bárki gondolná” - hát, akkor döntsd már el, hogy buta tyúk vagy talpraesett!) Számomra Ambrózy kicsit olyan volt, mint dr. House: szinte csak jó dolgokat csinált, mégis mindenki (főleg Mili) cseszegette a módszerei meg a jelleme miatt. És igazából mi baja Milinek ezzel a csávóval? Sokszor amiatt vinnyogott, hogy nem rajongta körül, nem volt udvarias vele, pedig ahhoz képest, hogy nőgyűlölő, még igencsak ritkán szólt be neki. Sőt, inkább Mili volt tapló, mikor „én bárómnak” meg „bárócskámnak” gúnyolta. - - - Szóval még mindig nem tetszett a két főszereplő. Persze általában jellemző ez az „elején utáljuk egyást, de aztán jön a láv”-kapcsolat a nyomozós sorozatokra, de számomra ezek ketten nagyon nem szimpik!
De a többiek igen! Emma története például nagyon izgalmas és az is tetszik, hogy a „jelentéktelen” szomszédok, kocsmárosok, segédek is gyakran valóban létező emberek voltak, valahol törekedett is erre Böszörményi, én úgy láttam.
Természetesen fantasztikus a korleírás, a századfordulós Budapest bemutatása, remekül felépített(ek) a bűntény(ek), klassz a nyelvezet, a lábjegyzetek. Szóval igazán jó ez a sorozat! A két csökitortával kéne kezdenem majd valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése