Délelőtt átgurultunk Egerbe. Mivel mindegy volt, honnan vesszük az elvihető kaját, így a Mekibe mentünk – illetve oda mentek a többiek, én a kocsiban vártam. Megint van camembert-es hamburger, azt kértem. A lakásban ettük meg. Kerestem a Nikit, de András már átpakolta a szekrényből a könyveket egy nagy dobozba, amit nem volt kedvem ki-bepakolni. Hazafelé beugrottunk a Tescoba – illetve csak András meg Andri ugrott be, én kinn maradtam Kornival.
Itthon András kerítést csinált – már megint. Mivel a kutya minden négyzetmétert felás és főleg az eleve puha földet szereti, így esélytelen bármibe kezdenünk a kertben, tuti, semmi nem maradna meg tőle. Ezért, mielőtt nekilátnánk az ültetgetésnek, András megcsinálta a kerítést. A „kennel” (ami sose lett végül kennel) egyik oldalát kihúzta teljesen a kerítésig, a másik oldalon pedig a háztól a garázsig tett be egy drótkerítést. A lenti részen a kennel kapuján lehet átjárni, fent meg épített raklapból kaput. Így a kutya mozgástere kb. 1e m2-rel kevesebb lett, de legalább nem idegesítik egymást a szomszéd kutyával és nem dúrja ki azt az oldalt.
A kerítés után még kiszedett egy nagy, korhadt körtefát: körbeásta és -csákányozta, aztán Andrival fordították ki: ő húzta, András meg tolta. Azt mondta, könnyen kijött, de meghúzta az oldalát.
Anyósom nincs jobban, sőt, kicsit rosszabbul van. Bár nem tesztelték, de Coronaszerű tünetei annak: keveri az ízeket, gyenge, nyúzott. Persze nagyon nem ül meg a fenekén, múlt héten még kacsát tömött. András utasította, hogy pihenjen meg szedjen vitamint. Szerintem aggódik, de próbál nem hisztizni, úgyse sokat tud csinálni innen.
Végül eljutottunk oda, hogy bezárják az általános iskolákat is, így holnaptól mindkét gyerek itthon Zoomol majd. Korni miatt nem aggódom, Andri meg úgyse változik. Tavaly is márciusban dobtak zaciba mindent…, lehet majd hatosával venni megint az élesztőt!
Hétvégére lasagne-t főztem, volt még egy adag maradéktészta, épphogy elég lett.
Baba-sztori: Andri mesélte, hogy mikor még alsós volt a suliban, egyik doga előtt valaki mondta, hogy neki otthon van puskája. Ő meg azt hitte, hogy igazi fegyverről beszél, mondta is, hogy „hozd már el holnap!”. A gyerek másnap tényleg beállított a puskával, Andri csalódottan látta, hogy csak egy papírlap van nála.
Valamelyik nap láttam egy interjút a Middlemist Red basszusgitárosával, Deli Somával, aki a kedvenc zenéiről beszélt. Bár túl sok egyezés nincs az én kedvenceimmel, de mutatott egy egészen különleges dalt, amit azóta oda-vissza hallgatok, pedig nem szoktam ilyen zenét hallgatni. Ez a régi Bergendy egyik dala, ahol még Demjén Rózsi énekelt és nyűtte a basszgitárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése