2021. március 17.

Reggel átmentem Andrással Egerbe, a kéményseprők ellenőrizték a lakásban a kazánt. Hajnalban, mikor indultunk, döbbenten láttam, hogy nyitva van a bejárati kapu, simán ki tudott volna menni a kutya. De a helyén feküdt, szerintem észre se vette. A gyerekek az életüket teszik rá, hogy nem ők hagyták nyitva, és őszintén szólva hiszek is nekik…, mert simán elhiszem, hogy benyitogatnak a kapun idegenek…

Az első utunk a TB-hez vezetett, leadtam Korni útiköltségpapírjait; szinte be se kellett mennem, csak egy dobozba kellett behajítani a papírt. Onnan András hazavitt, 11-ig tébláboltam, míg jöttek a kéményesek, utána még másfél óráig vártam Andrásra. Közben olvastam és átnéztem a kölykök szekrényét. Találtam sok fiú- és lányruhát, amit már kinőttek; a fiúknak van helye, ha egyszer eljutok oda, a lányoknak kevésbé.

András végzett, eldöntöttük, hogy viszünk haza rántotthúst ebédre, mondtam, hogy a plázába menjünk, ott vegyünk, de az épp az ellentétes irányban volt, András morgolódott…, akkor menjünk a Tescoba. De ott meg undorító: a rántottszelet cipőtalpra volt verve, szárazra sütve, a gomba tocsogott a vízben, a karfiol pedig nem csak fás volt, de az egyik darab, amit vettem, csak tönk volt. Szerintem ez az aljának is az alja! A görögaláta legalább jó volt, mert amúgy a hasábkrumpli is hányadék. András beszaladt a Tescoba innivalóért, addig én bementem a kutyaboltba Sunnynak spotot venni, de nem volt. A csaj ajánlgatta a Foresto-nyakörvet 10e-ért, ami valóban jobban megérné, de nem bízom Sunnyban, hogy tud vigyázni rá. Mindenesetre csepp épp nem volt az ő méretében, úgyhogy nem vettem. Viszont vettem egy füstölt marhalábszár-rágcsit 1e Ft-ért. Még nem adtam neki oda. Tegnap András megint kapirgált a kertben (= ássa a kőkemény földet, fákat és bokrokat ültet), közben a kutya a kerítések találkozásánál lévő maroknyi lyukon átbújt hozzá. El nem tudom képzelni, hogy tolta át a nagy, bundás seggét. Egyelőre magától nem megy át (most már a lyukon sem, mert azt András bezárta), most is csak azért, mert Andri is ott volt.

Pár napja arra ébredek, hogy be vannak dagadva a nyirokcsomók a nyakamon. Van, hogy még délelőtt is „tokám van” és fáj, ha megnyomom. Eszti szerint a pajzsmirigy idétlenkedik. Korábban már szedtem rá jódot, amit javasoltak, de beszüntették azt a gyógyszert, újfélét meg nem kaptam. El kéne menni vele orvoshoz, csinálni új vérvételt és kezeltetni. Nem csak Covid van a világon…

Nagyjából kéthetente írnak a kölykök dolgozatot, rendszerint egyszerre több tantárgyból is, de a héten volt olyan is, hogy a két gyerek egyszerre írt, Andri bioszból az egyik szobában, Korni a másikban fizikából. Korni persze kente, mire én megértettem a kérdést, már be is írta a választ. Több órát is adott a tanár a feladatokra, ő beküldte kb. fél óra múlva. Nem lett maximum pontos… Andri a biosszal nem volt ilyen szerencsés, vagy okos, bár még úgy is 4-es lett, hogy itt szintén még a kérdést sem értettem. Sejtbiológia, géntechnológia, bioetika többek között (mondjuk, ez az a része, amit értek).

Este viszont megsértődtem rájuk: folyton könyörögnöm kell, hogy gyűljünk össze és olvassam a Non nobis, Domine-t és már ott tartunk, hogy közben a telefont is nyomkodhatják –, mondjuk, rendszerint el tudják mondani, hol tartunk, tehát befolyik a fejükbe. De ma, miután nagynehezen összeszedtem őket és elkezdtem olvasni az egyik legizgalmasabb részt (Zotmund), Korni oda-vissza totyogott és miután fél percig állt fölöttem, hogy leülhet-e közben enni (kb. 10 perc az olvasás), felhúztam magam rajtuk és befejeztem az olvasást. Örökre…

Megint van a Molyon A puding próbája-kihívás és természetesen jelentkeztem. Most is egy Stahl Judit-könyvet néztem ki, a Gyors olaszos tésztákat, és sikerült is kiválasztanom 21 kaját, de ahogy nézegettem a boltban a hozzávalókat, a 80%-át nem találtam meg, a 20%-a pedig olyan drága volt, hogy nem volt szívem annyi pénzt költeni rá. Az első kaját azért megfőztem belőle, de szerintem keresek másik könyvet.

A puding próbája II.-kihívás; 1. Makaróni sült szalonnával és tükörtojással. Azt hiszem, ez a legegyszerűbb étel a könyvben, legalábbis olvasás alapján. Természetesen nem kínlódtam luxus-szalonnával, jó volt a falusi füstölt is. A kaja alapja egy sima alfredo-tészta, egészen különleges rá/vele a lágytojás, bár az enyém keményebb lett, mint kellett volna. Kivitezésében, de ízében is egy végtelenül egyszerű, de gyors „rágni kéne valami hízlalót”-kaja.

Szaszkó Gabriella: Maradj velem (Pennington-testvérek 1.): Az a nagyon érdekes, hogy a Moly minden fél- vagy egycsillagos értékelésével egyetértek, de mégis letoltam a könyvet egy hét alatt, olvastatta magát és agyaltatott mosogatás közben.

Az alaptörténet különben tetszett: adott egy család, ahol az anya egy nagyon durva betegségben szenved: pszichopata. Ő nem feldühödött és ütötte a gyerekeket, hanem meghatározott cselekvéssorozatokkal, pusztán élvezetből bántotta őket – a „hibáik” csak ürügyek voltak. Ez betegség, amit kezelni kell(ett volna). A két kisgyerek évekig senyved ebben az állapotban, ebbe nevelődik bele, apjuk pedig napokra magára hagyta őket „dolgoznom kell”-címszó alatt. Ennek fényében ő a legnagyobb rohadék a történetben, passzívan ugyanis ugyanúgy részese volt a bántalmazásnak, mint a pszichopata. - - - Kíváncsi lettem volna, mit gondolnak erről felnőttként a tesók, de egy mondaton kívül nem sokat írt, sőt, a fater valahogy a végére el is felejtődött, pedig róla nagyon jó jellemrajz lehetett volna!

Az évtizedekig tartó szenvedés különféle módokon csapódik le a gyerekek felnőttkorában: az egyik titokban, a másik élesben nyírja magát. Aztán az egyiknek sikerül végül meghalnia, a másik meg próbálja túlélni a gyász első hetét. Remek történet!

- - - Csak közben megjelenik a LÁNY. A (30 éves) szőke lány, szembe lógó szőke fürtökkel, ami a szőke lányt rohadtul idegesíti, ezért feszt piszkálja, ahelyett, hogy fogna egy ollót és levágná, de akkor már nem ő lenne a szőke lány szembelógó szőke hajtincsekkel. Medveanyám, de gyűlöltem ezt az… izét! Eleve nem értettem a motivációját; szerintem nincs mocskosabb dolog, mint két testvért hülyíteni! A világ leggusztustalanabb ilyen lelkihelyzetbe hozni valakit, különösen, miután az egyik meghalt!!! Amy megjelenik a semmiből „segíteni”…, vagyis isznak, drogoznak, üzekednek, mint a nyulak és nyalizik az „ez még él?”-anyjuknak, akit inkább agyon kéne verni egy szívlapáttal. Nem azt látjuk (ami talán az író szándéka volt), hogy függ ezektől a srácoktól (valamiért), szereti őket és az életük része akar lenni minden áron, hanem azt, hogy David nem tudja magáról levakarni, beköltözik hozzá, megy vele mindenfelé és mire végre sikerül elhajtania, 1 év múlva visszamegy és csak azért is ráerőlteti magát (nyilván szexszel, nem szeretettel). A szőke lányról semmi jellemzés nincs, semmit nem tudunk meg róla. Ki ő, honnan szalajtották, mi jár a fejében, mit akar igazából és miért. Oké, tudom, a második részben lesz mindez (gondolom), de valami lehet, kellett volna, hogy kedvem legyen elolvasni azt is (amúgy van, de nem miatta; a srácokat nagyon szerettem). Mert a semmitmondóan bugyuta és előzmény nélküli „szexjelenetek” nem hozták meg a kedvemet hozzá.

- - - Viszont a fiúk története meg igen, szóval tervezem folytatni, amint kinyit a könyvtár, de tartok tőle, az az olvasás is ezt váltja majd ki belőlem.