Reggel korán keltünk, együtt mentünk Egerbe négyesben: András, én, Korni és Sunny. Jóval 8 előtt odaértünk, úgyhogy beugrottunk a suliba megsimogattatni a kutyát András főnökével. Aztán Kornit kitettük a sulinál, engem pedig elvitt az állatorvoshoz. Azon a rövid úton Sunny hányt egy kicsit, úgy tűnik, felkavarodott a gyomra, nem bírja a kocsit. Még mindig korán volt, féltünk, hogy nem lesz nyitva, de már tele volt a váróterem. 8:30-kor kerültem sorra, addig több kutyát és cicát is vittek-hoztak ivartalanításra. Az altatás alatt benn voltam és simogattam, míg elaludt (kb. 5 másodperc), de utána kiküldtek. Mivel Andrásnak órája volt 10-ig, úgy beszéltük meg az orvossal, hogy addig benn marad a kutya, én meg kinn ülök a váróban. Kb. ¾ óra volt amúgy a műtét, én nagyjából + fél órát vártam. Addig rengeteg állat jött; volt ott egy srác például, aki egy stafi-labri-keveréket hozott ivartalanítani szintén. Beszéltünk két szót: most a fiút hozta, a tesóját, a lányt jövő héten tervezte, a orvos szerint el kell őket zárni egymástól, de nem nagyon tudta, hogy. Helye sincs, együtt élnek a kutyák. Volt ott egy gönyörűfekete, édespofa kutya egy csajjal; az fajtiszta is volt, szerintem, de nem jöttem rá, milyen, dobermann-agár-szerűség. Volt ott egy kis stafi, lábán, farán, lágyékán nagy kelések, a bőr elrepedezve, elég rossz bőrben volt –, nyilván daganatos. De úgy tűnt, régóta ilyen már és gyógyítgattatja a gazdi, volt köztük kapcsolat, lehetett látni. És persze rengeteg cica és kistestű kutya, panellakó-kedvencek. 10-kor meg is érkezett András; a doki azt kérte, ha itt van, kopogjunk be, amit megtettünk. Mivel ő valószínűleg műtött, egy másik nyitott ajtót és majdhogy nem elküldött minket a nyánkba. De aztán jött a rendes is. Fizettünk (25e Ft a műtét), írt fájdalomcsillapítót (2300 Ft a gyógyszer), és a hátsó ajtón adta ki a már éber, járni tudó, de még nyáladzó kutyuskát. Míg én kiváltottam a gyógyszert, András betette a kocsiba. 2 hétig lesz benne a varrat, akkor kell vinni ellenőrzésre és kiszedni. Én azt hittem, felszívódó lesz. Amúgy voltak benne kiskutyák, a doki szerint nem is kevés. Sajnálom, az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy talán mégsem vemhes.
Visszafelé András kitett a fogorvosnál, beszaladtam fogröntgenre, ha már Egerben vagyunk. Addig hazament a kutyával. Pár perc alatt végeztem, annyi ideje volt éppen, hogy a leveleket összeszedje, fordulhatott is vissza értem. Hazafelé úton Sunny megint hányt. Délben értünk haza. Itthon András kiszedte a szivacsot a ládából és letette a földre, hogy ne kelljen ugrania, ha be akar mászni a helyére. De nem sokáig feküdt. András visszament dolgozni, Sunny pedig bóklászolt; lement, belefeküdt a sáros hóba, ült a lépcsőn. Még mindig folyt a nyála, le-föl mászkált, összevissza az udvaron, nem találta a helyét. A macska végül letelepedett mellé, akkor kicsit lenyugodott, de utána megint elindult. Közben négyszer hányt. Néha elnyugodott, akkor összegömbölyödve aludt, aztán 10 perc múlva az udvar sarkán lévő málnabokorból szedtem össze. Andrással cseteltem, hogy mit csináljak vele, ő azt mondta hagyjam békén; rakjak neki vizet és hadd bóklásszon, úgy tisztul a feje. Bár én nagyon féltettem, de tényleg jót tett neki.
Néha túlféltem, főleg, ha valami szokatlan történik vele. Nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem ezt a kis dögöt, de teljesen kutyabuzi lettem tőle... Imádom a kis nevelhetetlen, seggfej pofáját, úgy tud nézni és bújni, hogy teljesen elolvadok tőle. Mindig azt hittem, én inkább macskás vagyok, most jobban szeretek kutyázni, mint a macskát babusgatni. Eszti szerint azért, mert a kutya hálásabb. Lehet benne valami, bár a cikó is bújós egy macskához képest.
Terveink szerint nyáron szeretnénk építkezni. A körteraszt a ház oldalába András már rég óta tervezi, a fürdőszobát muszáj lesz kiganézni mindenképpen, de most tetőtér-beépítésen is gondolkodunk, hogy legyen még +2 szoba. Kell majd statikust hívni, aki megmondja, lehet-e egyáltalán szoba a padláson, aztán, ha igen, akkor egy tervező, aki megtervezi és egy kivitelező, aki felépíti. Ha senki sem tesz keresztbe, idén akár kész is lehetne, persze ennek mérhetetlenül kicsi az esélye…
1. Pálinka – Egy könyv, ami akkorát ütött, hogy sokáig tartott a hatása: Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk. Nagyon tetszett az a könyv, olyannyira tudtam érte rajongani, hogy Korni is elolvasta azonnal. Jelenleg az az ő kedvenc könyve. Ügyesen lett felépítve a csattanó, a fülszöveg nem spoilerezett semmit és elég „ütős” volt maga a téma is. Ahhoz képest főleg, hogy egy tiniknek szóló könyv.
2. Szikvíz – A „Szódával elmegy” kategória: Adrian Tchaikovsky: Pókfény. De mondhatnám a Hadállatot is. Az Idő gyermekei-sorozat (de főleg az első rész) után kicsit nagy csalódás volt a többi könyve.
3. Makói hagyma – Egy könyv, amin sírtál: Scott Stambach: Ivan Iszajenko láthatatlan élete.
4. Kürtöskalács – Egy tekervényes történet: George R. R. Martin: A tűz és jég dala. Bár a végére túl is lett tekerve, azért Martin mestere a történetcsavarásnak, ez tagadhatatlan.
5. Akác – Egy könyv, melyben fontosak az illatok: Fogalmam sincs. Orrvérzésig kutyaszán? Ezen még sosem gondolkodtam…
6. Béres csepp – Egy könyv, ami gyógyír a lelkedre: Még mindig a Non nobis, Domine, ezredjére is.
7. Halasi csipke – Egy könyv, amelyben túl sokat csipkedték egymást a karakterek: Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten. Idén el tervezem olvasni az Ambrózy báró estei-sorozat mind a 6 (+ 2) részét, de félek, hogy idegesíteni fog megint a két főszereplő arcoskodása. A múltkor emiatt nem folytattam a 2. résszel. Pedig egyébként nem lenne rossz, izgalmas a nyomozás és klassz a korabeli ábrázolás.
8. Törley pezsgő – Egy felpezsdítő könyv: Hartay Csaba „vicces” könyvei (vagyis a Holtág nem). Főleg a Nem boci, bár a legnagyobb kedvencem tőle a Lerepül a hülye fejetek, de az nem kifejezetten a vicces-kategória.
9. Tiszavirágzás – A legrövidebb könyv, amit valaha olvastál: Maros Krisztina – Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság?. Egy 40 oldalas vékony könyvecske, amire nem sajnáltam a 2500 Ft-ot; a vers és a rajzok egységes, szép, egész kis varázslat a könyv.
10. Kodály-módszer – Egy könyv, amire büszke vagy, hogy olvastad: Őszintén szólva kifejezetten egyik könyv olvasása sem tölt el „büszkeséggel”…, nem ez az elsődleges érzés, amit érzek egy könyv elolvasása után. De talán a „büszkeséghez” hasonló érzés, ha örülök, hogy 1. egy nehéz szövegen átrágtam magam és még értettem / érdekelt is (Biblia); vagy 2. egy nehéz, de fontos történetet, ha kínlódva is, de lenyomtam a torkomon (Péterfy-Novák Éva: Egyaszony (ez mehetne az ütős könyvekhez is, a pálinkához).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése