Vége a jó időnek, legalábbis egy ideig, most megint hideg, szél, takonyeső van. Hajnalban annyira fújta a szél az esőt, hogy befújta a teraszra. 4 órakor András áthúzta a kutyát a korlát mellől a fal mellé, mert már tiszta víz volt szegénykém. 10-kor már ezerrel süt a nap. Egész nap iszonyatosan fájt a fejem; hatalmas földrengés volt Horvátországban és a fészbuk szerint ezért, bár én inkább az éjszaka tél-nappal nyár-időjárásra fogom.
Amióta spéci tévénk van, vagyis nyár óta, már annyi vacak sorozatot és filmet végig kellett néznem…! Egyáltalán nem vagyunk tévé-kompatibilisek Andrással: neki kell a zúgás a háttérben, bármit csinál, nekem elveszi a figyelmem, bármit csinálok és agyban ott vagyok. Így sikerült megutálnom a Marvel-sorozatot, amit meg kellett néznem 1 hónap alatt huszonötször + reklám, 12 évad Agymenőket – gyűlölöm, a végén már tiszta idegsukk voltam attól az önző a-fejtől. Herótom van a Cobra 11-ből meg a „rajongóikból, akik nem találják őket a Paramount pictures-ön”, de igazából már borzalmasan unom az Élet a fagypont alatt, a Beépített főnök meg az aranyásós dokufilmeket is, amiket régen szerettem. Most a karácsony utáni napokban András elkezdett nézni egy új adót, aminek a neve ID és valós esetek, gyilkosságok interjúi vannak benne. Az elején nagyon izgalmas volt, a műsorral együtt raktuk össze a részleteket és oldottuk meg az ügyeket, de egy idő után nagyon frusztráló lett egyszerre ennyi elmeroggyant embert látni. De klassz műsorok, jól meg vannak csinálva, pl. interjút csinál a valós szereplőkkel, de azokat a gyanúsítottakat, akikről végül kiderül, hogy ártatlanok, csak azután veszi elő, hogy már tudjuk, nem ők voltak. De hosszútávon nagyon lélekölő, szörnyű ennyi öntörvényű embert egy kupacban látni.
A másik újabb „kedvencünk” az RTL Spike-on a Kontár kivitelezők. Amikor hangulatban vagyok, szétröhögöm magam rajtuk, bár amikor nem, akkor nagyon idegesít.
A lényeg, ami miatt ezt leírtam: Andri. Aki nullhuszonnégyben a gép előtt ül és Lil Peep-et vagy mikor kit (egyre rosszabbakat) ordíttat András spéci hangfalain, amire, amikor nyáron, szobarendezéskor betette hozzá, mondtam, hogy rossz ötlet. Óránként kiszalad ezért-azért: mosdóba, müzliért, pattogatott kukoricáért…, és közben kommentálja a tévét. A műsor címe „The atlanta child murders” - Andri így olvassa-fordítja: A télapó gyerekeinek gyilkosa?
Tetszett, hogy a zene köré építette fel a történeteket, némelyikben fontos szerepe volt, némelyekben csak háttérzaj volt. Tetszett, hogy nem csak komolyzene volt, hanem jazz, reggae, sőt, metál.
Nem tetszett… az összes többi… Jaj...
A beszélők vagy idegbeteg felnőttek vagy kisgyerekek, és ők… basszus… ugyanúgy beszéltek. „És aztán, és aztán, és aztán...” - ha egy gyerek mesélt hadarva, ha egy felnőtt beszélt nagyjából bármilyen érzelemmel: zaklatott, boldog, zavarodott…, ugyanúgy írta le, hatoldalas mondatokkal. Ez borzalmasan idegesítő volt!!
Nagyon sok novella végén az volt az első kérdésem, hogy „ennek mi értelme volt?”. Ami nem ilyen „semmilyen volt”, hanem tetszett volna, azt többnyire elrontotta ez az egyszuszramindent stílus.
Voltak benne pedig nagyon jó gondolatok, de sajnos ez a stílus számomra rettentően elrontotta a hatást.
Az év utolsó Óriáskerék-képei; rengeteg szuper kép készült a kerékről, ezek és még vagy 20 az aktuális kedvenceim:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése