Tavaly azt hittem, ez lesz életem legjobb karácsonya. Elképzeltem, hogy majd kinn lakunk Mónosbélben, a csoda-erdőm mellett, ott lesz a fa, körbeüli a nagy CSALÁD, mert anyósom és a sógorok eljönnek ünnepelni, finomakat főzök-sütök és végre tényleg különleges ünnepünk lesz! De, bevallom, a kulcs a Család lett volna és sajnos nyáron kiderült, hogy nem fogunk együtt karácsonyozni, mert anyósomnak nyáron is kínlódás volt eljutnia ide, nem hogy télen, főleg úgy hogy itt kellett volna aludnia.
Tulajdonképpen ezzel együtt valahogy elmaradt a ráhangolódás, a várakozás és kb. a karácsony is. Az is csoda, hogy fánk lett, egy darab ajándék se volt –, illetve egy igen, de az is nekem. Főzni se volt kedvem, rántottam húst fagyasztott sült krumplival, de levest és palacsintát se sütöttem, hiába keverte be András. Az ajándékot egyébként Kornitól kaptam, akinek egyszer mutattam egy könyvet, hogy milyen érdekes, ő meg megvette nekem. Méregdrága és nem sokat ér, de gyönyörű könyv, igazi karácsonyi varázslat, de nem hiszem, hogy túl sokat fogom forgatni. Az árából tudott volna venni kettőt, ami jobban tetszett volna.
Sütöttem egyféle sütit, mivel jelentkeztem egy főzős Moly-kihívásra, ahol karácsonyi sütit kellett sütni. Az egyik Molytárs egyik karca volt ez a süti egyébként és annyira megtetszett, hogy kipróbáltam. Tulajdonképpen ez a süti is a „csináljuk a nehéz kajákat egyszerűbben” jegyében készült, ami jellemző volt az utóbbi időben a főzéseimre. Ez ugyanis egy minibejgli, a nagy veszélye – a kirepedés – nélkül. Bár nekem még így kirepedt pár, de ezeknek még jól is áll… Gesztenye és mák volt itthon, ezekkel töltöttem meg. Szuperfinom lett!
(23. nap; ez a videó nem készült el, mert véletlenül a fényképezőgépet nyomtam a videófelvevő helyett. Egy karácsonyfa-alakú szappan volt, egyébként.)
(24. nap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése