Vasárnap reggel átugrottunk Bélapátra kifliért és András ott kitalálta, hogy vörösboros marhapörköltet kéne enni. Vett is hozzá egy kis darab húst és itthon ő főzte meg. Ezer éve nem ettünk, pedig, amikor anyu még élt, egy csomószor főztünk és imádtuk túrós tésztával. Most is elég jó lett, de nagyon tömény kaja! A kutyának nem ízlett a maradék…
Miközben rogyogott a marha, a Madarak című horrorfilmet néztük. 1963-ban készült, mai szemmel elég „gagyi” horrornak, de azért volt egy hangulata! A főszereplő csaj, Tippi Hedren viszont mai szemmel is különleges szépség.
Ma disznótor van Ladányban, András és Andri még tegnap este elment, hogy reggel tudjanak időben kezdeni. Még egy éjszakát ott alszanak, hogy kicsöpögjön a hús csomagolás előtt. Korni is menni akart, de végül itt maradt. Jó együtt lenni, sokat segít. Egyszer be kellett gyújtanom, kicsit féltem tőle, főleg a hamu kiszedésétől, de minden rendben ment, csini kis kupacot raktam a kályhába – András hagyott itt gyújtósra vágott fát – és pikk-pakk meggyulladt. Profi vagyok!
A kutya nagyon durván (és nagyon hirtelen) elkezdett tüzelni, ezzel együtt vérezni. Szegénykém mindenhol ott hagyja a nyomát. Kicsit sem örülök, hogy télre időzítette, később, tavasszal akartam ivartalanítani, amikor 5 percnél tovább is kinn tudok lenni a szabadban anélkül, hogy megfagynék. Kicsit félek az ivartalanítástól, az 1 hét lábadozástól varratokkal a hasában. A cikóval nem volt gond, kikapták a golyókat, 1 órát bódult volt, összepisált mindent, de másnap már ugyanolyan volt, mint előtte. A kutyát meg 1 hétig bugyogózni kell, hogy ne szedje ki a varratot, bár Andás szerint nem szedi ki, mert fáj neki. Szerintem meg pont azért próbálja majd… Azt se tudom, kap-e gallért –, ami mindenben zavarja majd, evésben, fekvésben – vagy kell rá valami ruha; másoknál láttam, hogy egy pólót alakítottak át babaruhaszerűvé. Hát, mindegy…, valami majd lesz. Muszáj ivartalanítani, már látom, hogy neki se jó, nekünk meg végképp nem lenne jó, ha kiskutyák lennének. Felhívtam az állatorvost, hogy mikor kellene vinnem. Kiderült, hogy „minek nekem kutya, hogy ezt se tudom”, – egy elképesztően „okos” orvost kaptam telefonvégre, akinek első dolga volt kioktatni, hogy ha „észrevettem, hogy tüzel, akkor azt is észre fogom venni, ha már nem tüzel és onnan kb. 1 hónap”. Hát, apám, mér nem mentem állatorvosnak…?! Ahogy kiszámoltam, ez olyan február 2. hete, de tuti, név szerint kérek orvost, mert ez a tapló például a közelébe se mehet!
Cicapárna 1.
Cicapárna 2.
Kutyaarc 2.
(18. nap)
(19. nap)
(20. nap)
(21. nap; ez is nagyon jó cucc)
(22. nap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése