.: 2020. október 31.

Gyorsan elszaladt az őszi szünet, András leginkább azzal töltötte, hogy az augusztus végén rendelt fát – legalábbis amennyit csak tudott – feldarabolt és elpakolt. Szerdán sikerült rábeszélnem, hogy menjünk ki Bélapátra a tópartra kutyát sétáltatni. Kár, hogy Korninak nem volt kedve, de mégis jött és végignyűglődte az egészet. Előrement Sunnyval, de csak rángatták egymást rövid pórázon, valamiért nem működik nála az, ami nálam, hogy kiengedem a 4 méteres pórázt és abban a körben felfedez (persze nálam se mindig működik, van, hogy úgy fel van spannolva, hogy kitépi a karom). Egy gyors kör után indultunk is haza, nem olyan volt, mint vártam.

Egyébként a kutya elkezdte ásni a kerítés tövét. El fog jutni odáig, hogy kiássa magát és elszökik. Már félig körbe van pakolva nagy kövekkel, farönkökkel a kerítés töve, de még sok mindenhol nincs. Megint kezdtük a kergetőzést…, nem tudom megbüntetni, mert mire odaérek, már a másik sarokban van. Azt mondják, ha utólag verjük meg, nem érti, miért kapja, de szerintem nagyon is tudja…, csak szarja le. Nagy nehezen sikerült bekergetni a kennelbe, bezártam fél órára, de ott is ásott… Nem tudok vele mit csinálni. Szerencsére a diófák még állnak, de ki tudja, meddig.

Csütörtökön átmentünk a gyerekorvoshoz, kértünk igazolást az elmúlt heti hiányzásról és megbeszéltük, hogy kapjon Korni influenzaoltást. Valamiért eszembe se jutott, hogy Andri is kaphatna, persze ő ennek csak örült… Írattam fel D-vitamint is, Korninak egyébként is szednie kell, de azt mondják, ebben a Covidos időszakban „normális” embereknek sem árt. Viszont, amikor kiváltottam, azt mondta a gyógyszerész, hogy szívbetegek (és egészséges gyerekek) vigyázzanak vele, mert nagy dózisban többet árt, mint használ.

Még aznap beszaladtunk az okmányirodába új diákigazolványt csináltatni Korninak a lakcímváltozás miatt. Senki sem volt, 20 perc alatt végeztünk mindennel. Korábban is végeztünk, mint András az Obiban, ezért beszaladtunk a Spárba és vettünk magunknak kaját: fánkot, pizzaszeletet, rágcsit. Nem tudtuk, hogy utána András Burger Kingezni akar, ahová így mi nem is mentünk. Helyette bementünk a DM-be, de az nem sokat ért, nem vettünk semmi érdekeset. Kaja után még kisírtam egy sütit a Boldizsárban, azt választottam, amit legutóbb ettem és imádtam; hát, most nem imádtam, mert farostlemezre volt száradva, többnapos volt. Ugyanannyiért, persze…

Az elmúlt napokban persze kotyvasztgattam is. Főztem egy szuperfinom gyümölcsszószt: tettem bele friss almát, fagyasztott körtét, ami elég gumis állagú volt, ezért próbáltam szétfőzni amennyire csak tudtam, mindezt minimális vízben. Közben fűszereztem: fahéj, vancuki, szegfűszeg, citromhéj, gyömbér, csipet só. Amikor már eléggé összetöppedt, tettem bele fagyasztott szilvát és meggyet. Mindezeket éppen csak ellepte a víz. Ezt azért írom ennyiszer, mert szerintem nekem eddig azért nem sikerültek a szószaim, mert túl sok vízben főztem a gyümölcsöket. 1 csomag vaníliás pudingot összekevertem 2 dl tejszínnel, összefőztem. Még egy kis cukrot kellett utána tenni, de tökéletes lett!

Aztán kipróbáltam a quinoa-t. Erről a gabonaféléről Szentesi Éva utolsó könyvében olvastam, ő nagyon szereti. Csirkemellet és zöldségeket pirítottam mellé és sütöttem hozzá tükörtojást. Finom volt!

Egyébként ez volt a 2. tükörtojásom Mónosbélben és ez azért érdekes, mert arra sem emlékszem, Egerben mikor sütöttem utoljára. Sosem szerettem sütni, mert nekem mindenki úgy tanította (és András is ügy süti), hogy tocsog a százliter zsírban / olajban és fordítgatni kell, hogy a sárgája megsüljön. Én viszont ezt minimálisan megolajozott serpenyőben (tulajdonképpen a palacsintasütőben) sütöttem, fedővel letakarva és tökéletes ropogós lett az alja és kemény a sárgája.

Az utolsó kotyvaszték nem lett annyira jó –, illetve szerintem klassz, de nem olyan, amilyennek szerettem volna. Találtam megint egy sütögetős kihívást a Molyon, itt most halloweeni sütit kellett volna sütni. De későn találtam rá, már nem volt lehetőségem bevásárolni hozzá és túl nagy fantáziám se a semmiből, így sütöttem gofrit és kicsit ki-halloweeneztem.

Szóval ma van Halloween, ez az amerikai ünnep, ami szépen beette magát a mi kis magyar valóságunkba…, de miért is ne tette volna, hiszen már semmi félelmetes, veszélyes nincs benne. Talán régen, eredetileg volt, de ma csak vicc, játék. Nyilvánvalóan tököt idén se faragtunk, hiába költöztünk el, meg nem változtunk. Én leginkább a Molyon tartottam a Halloweent, ahol a sütin kívül volt ma egy egész napos nyereményjáték, amin nem nyertem, de klassz volt végigolvasgatni, végigjátszani (a 10 órási állomáson szuper jól néz ki a lávasüti, de sajnos a recept alapján elég macerás és itthon senkinek sem ízlene). És természetesen én is kitöltöttem a booktag-et:

HALLOWEENI BOOKTAG

1. Csokit vagy csalunk – Egy cuki, és egy szélhámos karakter.

Cuki: Portia Labiata Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei-ből. Nem csak cuki, de intelligens is.

Szélhámos: Zách István. Fábián Janka könyve ugyan nem volt túlzottan maradandó élmény, pedig kellemes volt olvasni. Zách egy tipikus, romantikus regény-gonosz volt.

2. Halloweeni jelmez – Egy karakter, akinek szívesen a bőrébe bújnál egy éjszakára. Balogh Ottó: Orrvérzésig kutyaszán. 1 éjszaka pont elég lenne...

3. Boszorkány – Egy könyv, aminek a címében szerepel a boszorkány szó. Joe Nesbo: Boszorkányszög. Nem emlékszem rá egyáltalán.

4. Fekete – Egy könyv, aminek fekete a borítója.

5. Múmia – Egy könyv, ami korábban jelent meg, mint ahogy megszülettél. Idegen páncélban - 1 évvel korábban. De mondhatnám a Rejtő Jenő életművet is. Kíváncsi vagyok, miket írna, ha ma élne.