Őszi szünet utáni első napok az iskolában… és a buszon. Tőlünk hárman mennek reggel busszal Egerbe, de mindhárman más időpontban, szóval ez Kornival történt (ki mással): felszállt Mónosbélen a buszra, Szarvaskőn pedig le, mert – elmondása szerint – „valami elhajlott/elgörbült a buszon”, ezért át kellett szállniuk a mögöttük jövő teli buszba. Szerencsére szemfüles volt, így még ülőhelye is lett.
Mikor jött hazafelé, kimentem elé a kutyával; előtte bóklászolt és ásott kicsit a vasútállomáson az árokban.
Itthon irodalomtanulás közben beszéltünk a hexameterről és megmutattam neki a kedvenc hexameteremet, amit aztán el is kezdett tanulni és félig meg is tanult (én is csak félig tudom kívülről). Tervezte, hogy majd felmondja a korrepetáló tanárnak, aki a másik csoportot tanítja, nem őt. De aztán végül neki se mondta, nem volt rá alkalma.
A vers egyébként:
Édes Gergely: Szőrköntöst öltő bölcsről
Bölcs: szőrköntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts.
Könny-özönök közt nyögj, jöjjön öröm, könyörögj.
Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz.
Úgy múl rút hurutunk s Burkusul uccu futunk.
Talán a legdurvább időszakában vagyunk most a Covid-fertőzésnek; vagy csak azért gondolom ezt, mert két ember is meghalt a közelmúltban, akit személyesen is ismertem. Az egyik a gimis tesitanárom volt; mostanság a füredi gimiben tanított, 59 éves volt. A másik egy idős egri nőgyógyász volt, többször is voltam nála, rendes volt. Még mindig nincs szó az iskolák bezárásáról, a gyerekek és a tanárok szeparálásáról. Én próbálok elbújni, de vennem kéne cipőt és amúgy is három ember három iskolából hordja haza a betegség esélyét. Szóval közben próbálok nem gondolni is rá.
Hétvégén – illetve csak vasárnap – nagy főzőcskézést rendeztem. Bár a kaja nem volt extra: pipifasírtot sütöttem kétféle főzelékkel, de a kalács, amit sütöttem elég érdekes lett. A főzelék valójában egy volt, mert csináltam zöldborsófőzit, amit mindenki szeret meg tökfőzeléket, amit csak én. Ami egy kicsit ledöbbentett, hogy a (bélapáti) Coopban vett fagyasztott tök fás volt…
A tojáshabos kalácsot már nem először sütöttem, de most daraboltam bele fehércsokit, aminek nagy része egészben maradt meg színes pumpedlit és így sokkal dizájnosabb és finomabb lett. Ezzel a sütővel még nem sütöttem, 180 fokon 20 perc elég volt neki. Korni kétpofára tömte. Örülök, hogy meg tudom sütni ezeket a tekercseket; nem kínlódok vele, mindig jól sikerül és mindenki imádja.
Aki volt olyan szerencsés / szerencsétlen, hogy részese volt a pedagógiai felsőoktatásnak, annak nem lesz ismeretlen ez a terep. Ha szeretted a Neveléstöri vagy a Neveléselmélet órákat, akár még tetszhet is. Én szerettem, szóval nekem tetszett, attól függetlenül, hogy sajnos semmi újat nem mondott, inkább korábbi pedagógiai elméleteket „húzott rá” filmekre (különösen az X-men résznél éreztem ezt). Persze, talán nem is kellett volna ezt várnom tőle, hiszen nem pedagógiatudományi könyv ez, inkább szórakoztató irodalom. Sorra került nagyon sok minden: pedagógiatörténet, alternatív pedagógia, vizsgák, felvételik, tehetséggondozás, bullying. Érdekes volt látni, ahogy ezek a témák megjelentek az általunk régen és jól ismert filmekben, mert szerintem még soha nem néztük úgy őket, hogy odafigyeltünk volna ezekre. Nagyon jó ötlet és jó kezdeményezés ez a könyv(sorozat)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése