2020. november 8.

Bejelentették, hogy mivel már csak 7 hét van a téli szünetig, így addig már nem zárják be az iskolákat. Persze bármi változhat. Mindenki teljesen bizonytalan: vagy arra vár, hogy bezárják az iskolákat, vagy attól fél, hogy bezárják.

A Covid miatt idén nem volt szülői értekezlet, így nem tudtunk beszélni –, igazából semmiről, de főként az osztálypénzről. Mivel idén mi ballagtatunk – valamiféle ballagás biztos, hogy lesz – és mivel az idei 8. egy különleges csapat, mert három van belőle, így teljesen beijedtek, hogy nem lesz elég a pénz erre és még osztálykirándulásra is, amire egyébként sose szokott, mindig kell pluszban belefizetni. Nem mellesleg semmilyen épelméjű osztályfőnök nem tervez érdemben kirándulást. Andri osztályfőnöke akart még év elején egy túrát az Egedre, de az se jött össze. Mindenesetre elindult egy vita a fészbukcsoportban, hogy fizessünk-e havonta 2e Ft-ot az 1 helyett. Tavaly Andrinál 1e-t fizettünk (azt se mindenki), Poroszlóra akartak menni kétéjszakás kirándulásra egy elég drága helyre, abba tuti, bele kellett volna fizetni, így viszont, hogy nem mentek, megmaradt 500 Ft/fő. András sokkal kevesebbért ballagtatott tavaly. Az osztály nagyjából fele nem értett egyet az emeléssel, a másik felének meg lényegében mindegy volt, így le lett szavazva.

Készültek pár hete osztályképek is. Még a fotózáskor Korni lelkére kötöttem, hogy emberi arca legyen a képeken, ne legyen fabábu, ne legyen bamba és főleg látszódjon, mert ami nem tetszik, azt nem fogom kifizetni. Tanárnő átküldte digitális formában, vízjellel a képeket, ezekből lehetett rendelni 400 Ft/db-ért. Letöltöttem, elmentettem őket, de kifizetni nem fogom, annyira rosszak lettek, hogy még Korninak se tetszik. Mindegyiken bamba és a három képen totál ugyanolyan fejet vág. Még az sincs, hogy az osztálytársaival „játszik”, kontaktol a képeken, nem ölel át senkit, nem mosolyog vagy néz semerre, hogy legalább értük lehetne nyomtatni. Nem tudom, én nem vagyok szakértő, de szerintem ez a sok szedett-vedett fotós hibája. Némelyik azt hiszi, hogy ha vesz egy milliós spéci gépet, akkor már tud fényképezni, de nem…, főleg embereket, főleg gyerekeket! Egy igazi, profi, hozzáértő fotós észre vette volna a bambát és olyan körülményeket teremtett volna, hogy 1. senki se legyen bamba; 2. senki se legyen ugyanolyan a három képen. Nekem 6 gimis osztályfotóm van két éven belül – akkoriban kezdett ez divat lenni –, mindegyiken ronda vagyok, de mindegyiket szeretem.

Hideg van éjjelente, a macska tegnap annyira fázott, hogy alábújt a pokrócnak... Van alattuk két vastagabb törölköző, egy vékony meg egy vastagabb pokróc, ezek kockákra hajtogatva 3-4 rétegben. Sunny a vastag pokrócot rendszerint kidúrja maga alól, azon (vagy abban) fekszik a macsek. 

Voltunk végre ruhát venni a H&M-ben. Korni vett magának egy szürke és egy fekete farmer(szerűsége)t. Végre, nem picsanadrágban fog járkálni. Egyébként nagyon csinos benne! Vetetett magának egy fehér sapkát, amit pár nap múlva elejtett, koszos lett, én kimostam és ugyanolyan mocskos volt, mint mosás előtt… Nekem is lett cipőm, a leértékeltek között találtam egy vackot 4e-ért; tökéletes. A tescoban vettem gumicsizmát is, amibe rég óta be akarok ruházni, de erre sem akartam sok pénzt költeni. 2500 Ft volt egy „alap”, zöld csizma, amit nem tudok használni, mert annyira vastag a lábszáram, hogy felgyűri a nadrágot. Ráadásul hiába hasznos a nyakig érő sárban – ezért vettem, hogy ki tudjak menni Sunnyval az udvarra –, minden alkalom után meg kell mosnom, takarítanom, mert be kell hoznom a házba, nem hagyhatom kinn a kutya előtt. Úgyhogy nem is ér sokat...

Mondjuk csináltam benne egy szuper képet az erdőről:

Néhány kotyvaszték a végére:

Csütörtökön egybesült fasírtot sütöttem olyan krumplisalátával, amilyennel még soha. Nálunk a krumplisaláta tocsog a majonézes tejfölben, de most nem volt itthon tejföl, úgyhogy megcsináltam ezt a Street Kithen-es változatot. És azt kell mondjam, sokkal finomabb!
A mai kaja pedig Pulled pork volt – vagyis „húzott sertéshús”. A lényege, hogy egy hatalmas darab húst bepácolunk és lassú tűzön hosszú idő alatt megsütjük. Ennek eredményeként a hús szétesik szálakra. Mivel valamiért úgy emlékeztem, hogy tarjából csinálta – pedig lapockából –, így azt vettem és abból készítettem. A pácba került cukor, só, mustár, paradicsompüré, bors, kömény, majoránna, oregano, pirospaprika, szójaszósz, fokhagymakrém, olaj –, mind „valamennyi”, 1 vagy 2 evőkanálnyi az anyagokból, 1 vagy 2 mokkáskanálnyi a fűszerekből, ízre, színre, nagyjából arányosan. Bekentem a mutymorékkal a húst és pácoltam egy éjszakán át. Van egy nagyobb üvegtálam, aminek teteje is van, egyébként semmire se jó, de ennek pont megfelelt: belepasszolt a hús és a fedő is nagy segítség volt, nem kellett alufóliával kínlódnom. A hús mellé öntöttem a páclét, tettem még hozzá 1 pohár vizet és egy maroknyi fagyi lecsót. 9:30-kor tettem sütőbe 120 fokon, légkeverésen. 12 órakor megfordítottam, 14:30-kor késznek nyilvánítottam.

A hús valóban szétesik, omlós, finom. De sajnos a köretek, amiket csináltam, nem annyira illenek hozzá. A saláta például „kevés”, nagyon száraz csak salátával. 

Krumplipürével jobb, főleg, mert ahhoz illik a szósz, ami a hús alatt összegyűlt.

De legközelebb –, mert tuti, csinálok máskor is ilyet –, párolt káposzta lesz hozzá, szerintem azzal lenne az igazi. Egyébként ezerféleképpen felhasználható hús és semmi munka nincs vele.