Délelőtt kipucoltuk a házat. Egyrészt ráfért, másrészt úgy volt, hogy eljön Erika. Pár napja megbeszéltük, hogy őszi szünet elején átugrik Mónosra, keressem, hogy pontosítsunk, de egész nap nem értem el, így végül nem is jött.
Délután átgurultunk Egerbe. Bementem a gyógyszertárba a gyógyszereimért, amik egy ideje ott dekkolnak, de nem adhatták ide, mert a felhős idétlenkedés miatt 1 hónappal el vagyunk csúszva: akkor a szeptemberit októberben hoztam el és egy hónapban 1-et adhat ki, vagyis minden hónapban az előző havit hozom el. Ezt minden hónap legelején, 1-én vagy 2-án kell megtennem és még így lehet, hogy lesz olyan nap, amikor nem lesz gyógyszerem, de a törvény az törvény, még ha baromság is. A gyógyszerész fickó kissé leugatott, hogy „már mondta, hogy nem adhatja ki októberben”, de nem is értem, mit idegesítem magam ezen… Gyógyszertár után beugrottunk a plázában a kistescoba és próbáltunk fóliát meg tokot venni a telefonokhoz (András is vett magának újat, a régin már puzzleozni kellett a képernyőt), de tok nem volt, csak fólia. Mágneses tokot szeretnék, régi vágyam egy olyan.
Délután kicibáltunk egymást a kutyával a vasútállomásra. Mivel a kerítésszaggató kutyák miatt nem merem kivinni az utca végén lévő pusztába, az emelkedő miatt nem tudom kivinni az erdő felé, így gondoltam, elviszem ide: ez nincs annyira messze, visszafelé van egy kis emelkedő, de elég nagy a tér bóklászni meg szimatolni –, mert elengedni még mindig nem merem, sőt egyre kevésbé. Kb. 1 órát kinn mászkáltunk, Sunny el volt ragadtatva az új helytől, ügyesen ment a pórázzal, nem rángatta, inkább szimatolt, kaparászott, mint rohangált (volna). Hazafelé persze kipurcantam a kisemelkedőn is, leginkább azért, mert 1. egy kutya lakik az utca elején, ami végigkergetett minket a kerítés mögött őrjöngve; 2. Sunny minden áron be akart mászni az árokban a csőbe, rángathattam ki a pórázzal. De amúgy klassz volt, jót tett nekem is a séta. Sikerült egy klassz képet is csinálnom: a kutya nem túl fotogén, főleg fél kézzel, de a kopott álomásfelírat szerintem nagyon menő!
Az egyik kedvenc „bloggerem” Szabó Gábor (Fototaxis), aki igazából nem is blogger, hanem madárfotós, aki blogot is vezet. Még Berekfürdőből „ismerem”, illetve sose beszéltünk, csak tudom, hogy régen ott lakott, láttam is gyakran. Több kiállítása is volt már, többek között Berekben is, de én nyilván egyiket se láttam. Most Kisújszálláson volt egy nem rég és készült videó a megnyitóról. Mesél pár jópofa sztorit az elején, majd lejátszanak egy videót, amiket szintén ő csinált. Kedvencem a 29:10-nél kuttyogó madárka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése