Pénteken András hozott egy nagy zacskó őzlábgombát, kapta, cserébe a körtéért. Gyönyörű, hatalmas darabok, nem volt szívem eltörni, inkább kínlódtam a panírozással. Csak ketten ettük, mert a kölykök nem esznek gombát… se. Rántott gomba, sült krumpli, tartármártás – szuperfinom volt!
Éjszakára vendégeink voltak, itt aludt Attila meg Lea. Korni viszont nem aludt itthon, hanem Boginál volt. Felültek a nagy kerékre. Az előzőre Andrással ment fel még tavaly decemberben, de erre is fel akart. Elmondása szerint eléggé félt, azért vág ilyen fejet, a két szarvacska az nem tudom, hogy lett...
András megint valami online oktatási anyagot készít, miközben én kalácsot sütöttem, ő „zöld háttér”-rel kínlódott. Az ajtófélfára szerelt egy nagy lepedőt, a kamera a szárítón állt, a „puska” pedig, amiről a szöveget olvasta, az asztalon, egy széken. A videón persze nem ez látszik, hanem, hogy egy jól szituált, vagány fickó robotokról beszél egy klassz háttér előtt…, de gyanítom, a legtöbb videó ilyen kacifántos módon készül. Felül nyakkendő, ing, alul pizsamanadrág...
A sütőtökpitéhez túl nagy tököt vettem, így maradt egy adag még, amiből ezerféle sütiötletet találtam a Street Kitchenen. Egyelőre a Sütőtökös fahéjas csigát csináltam meg, mert 1. az tűnt a legegyszerűbbnek; 2. ahhoz volt minden hozzávaló (kivéve mascarpone, azt nem tettem rá); 3. abban érződik legkevésbé a tök íze. Ez utóbbi mondjuk elég nagy csalódás volt, de tényleg, a fahéj minden ízt felülírt. Viszont a színe nagyon szép narancssárga volt. Egyébként ette mindenki kétpofára, nem is maradt belőle reggelre, aminek nagyon örültem, már másnap már ehetetlen szokott lenni.
Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!: Hartay Csaba legutolsó epikai művének már kinézetéről és címéről is lehet tudni, hogy a Viharsarki kattintós ökörségei lettek egy csokorba szedve. A könyv úgy néz ki, mint egy telefon (többször is megugrottam, hogy ki hív, miközben olvasás alatt letettem magam mellé, pedig nem is ilyen a telefonom), a tartalma pedig 90%-ban megjelenhetne a fészbukon. Vagy meg is jelent.
Nem nagyon haladtam ezzel a könyvvel, ugyanis – mint több Hartay-könyv egyébként – ez is „néhaolvasós” könyv. Mész a buszon, előkapod, mire beérsz a célállomásra, elolvastál egy részt. Vársz a dokinál, mire behívnak, elolvastál megint egy részt. 1 pisilés – 1 rész. Szóval, amikor van időd, előkapod. Nem kattog az agyad, hogy „jaj, mi lesz a vége”, nem írod mosogatás közben a történetet, csak előkapod, amikor épp holtidő van és röhögsz egy jót.
Magadon. Mert én folyamatosan magamat kerestem ezekben a humoreszkekben. Néha azért örültem, hogy nem találom…, de néha megtaláltam, akkor meg még jobban röhögtem.
Nekem Örkény jutott eszembe róla, főleg a Nyaralók című novellából, az abszurdoktól meg kiakadt a rugó a fejemben.
Kedvenc: A borszakértő megmondja. Mesterkurzus, Két meteorológus találkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése