Három napja esik az eső. Lassan valaki elkezdhetne bárkát építeni… Ott tartunk, hogy felázott a terasz is, a kutya, cica bundája szinte folyamatosan nedves. Sunny még jól is viseli, hiszen ő egyébként is tiszta sár alul-felül állandóan, de Cikó a benti alvás után nehezen. Kimostam a pokrócaikat, kiszedtem a kutyaólból is, ami még ott volt, tiszta víz volt az is, beázik. Szárítottam is, így mikor kivittem, meleg volt, kutya-macska rápattant. Később is mindketten ott feküdtek, bár a kutyus csak félig, hogy legyen helye a macsónak.
Pedig ma kétszer is kis mocsokláda volt! Reggel elkezdett ásni a kiskertben, hiába szólongattam, tojt rám. Vicces – vagy inkább szánalmas –, mikor a teraszról üvöltözök a kert végében bunkert ásó kutyának…, mire odaérek, vidáman elszalad. Ma persze teljesen felhúztam az agyam, felöltöztem és lementem érte. Persze, mire leértem, feltűnt neki, hogy valami gáz van, így elkezdett szaladni előlem, de a kiskapuban fél lábbal elkaptam és kapott egy seggberúgást. Nagyon meglepődött, mert sose bántom, csak ha tényleg rosszat csinál (és sikerül elkapnom), be is spurizott a kennelbe és onnan kukucskált, utána feljött az ajtó elé és sunyított. Sajnálom szegényt, mert unalmában ás, nem szemétségből, de akkor is… Az oldalsó teraszon is kiásott egy téglát a földből, bár nem volt nagy feladat, mert korhadt az egész, de amikor már a betont is ássa…
A másik, amiért ma kapott egy földbe nyomást, hogy evés közben ránk morgott. Illetve nem tudom, hogy Kornira-e aki idétlenkedett a macskával mellette vagy a macsóra, de ilyet még soha nem csinált. Direkt meg szoktam simogatni a hátát evés közben, hogy ne legyen féltékeny – állítólag azért morognak, mert féltik a kaját, de hogyan értessem meg vele, hogy nem kell féltenie? –, le is nyomtam a fejét, szegénykém majd megfulladt a csirkenyakkal a szájában, de meg kell tanulnia! Nem könnyű kutyát nevelni..., olyan, mintha egy süketnémát akarnál megtanítani deriválni. Érti, hogy valami fontosat akarsz mondani, de mit…?! Nekem főleg nehéz, mert semmi fizikai erőm nincs hozzá, nem tudom időben elkapni, hogy megfenyítsem, nem tudom elvinni futni, hogy kifárasszam, sőt, mióta dagonya és hideg van, még a kullogós sétáink is elmaradtak. Mintha Kolombuszt bezárnánk egy panelbe vagy egy irodába adminisztrátornak…
Újabban –, amióta beszéltem Ferivel –, vacsorára csirkefarhátat kapnak. Félig megfőzöm és mikor mivel keverem össze: répával vagy valami zöldséggel, gabonával vagy zabpehellyel, néha belefőzök 1-1 tojást nekik. Általában a cikó kapja a farhátról az összes bőrt és húst, neki „köretet” nem is nagyon adok, mert nem eszi meg – kivéve a tojást, mert az kétpofára –, a húsnak is a felét. A kutya kinyalja a tányér alját is, bármi van benne. Jobban szereti, mint a tápot. A nedves konzerv kaját mammogja, a szárazat meg nagyjából csak játékból eszi már, vagy ha nagyon éhes, ami ritka.
Egészen különleges most az udvarunk és a kerítés meg az erdő közötti rész! Most, hogy minden nap taknyol az eső, cuki kis gombamezők jelentek meg elszórva itt-ott. Elképesztően szép! Valószínűleg a 80%-a ehető is, de nem értünk hozzá egyáltalán, így le se szedjük. Csak csodáljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése