19-én esküvőre megyünk és miss Röfi megint kihízta minden alkalmi ruháját, ezért – és mert volt éppen kedvem hozzá – bebuszoztam Egerbe és szétnéztem a plázában. Nem tudtam, mit kezdjek a kutyával, még nem mentem el hosszú távra itthonról, mióta a kennelben alszik, nem mertem kinn hagyni egyedül az udvaron, így bezártam. Nem örült neki, még a buszváróban is hallottam, ahogy sivalkodik. András azt mondta, nem kell nappalra bezárni, nem fog elmenni…
A vásárlás meglepően jól sikerült, ugyanis elsőre találtam magamra ruhát, nem is akármilyet. A C&A-ban vettem egy sztreccs-szerű vastagabb nadrágot és hozzá egy vékonyabb inget, amihez biztos, hogy kell pulcsi majd (az van). A nadrág kicsit szűk, de jól áll; közben befutott Korni is, felpróbáltam neki a szettet és tetszett. Másodjára kényelmesebb volt a nadrág. Annyi probléma volt vele, hogy bár a fenekemre pont passzol, a derekára kellene egy öv, hogy ne csúszkáljon rajtam. A New Yorkerbe beugrottam, míg András meg nem érkezett, de mind 105 cm-es volt, az rám kicsi. Még vettünk maszkot is Korninak, 2 db-os fekete, klassz, bár elég gagyi a zsinórja és vettem egy tízdarabos bokaharisnyát is, többféle színben van összeválogatva és nem került sokba. András is megérkezett közben, bementek vele a kölykök a New Yorkerbe; Korni vett magának leggingst (már megint) és pólót, Andri tett egy kört és kijött semmi nélkül.
Miután felruháztuk magunkat, kikocsikáztunk bérletet venni a kölyköknek, utána visszamentünk kajálni. Ezután átgurultunk az XXL-be, vettünk Andrinak tesinadrágot. Végül beurottunk a H&M-be is, ott Andri talát magára őszi dzsekit. Korninak kerestem topot, de nincs a boltban a méretében –, pedig az üzlet honlapján van, érdekes. Magamra se találok már trikót, pedig abban nem változott a méret.
A végén még a Tescoba is beestünk, mind hullafáradtan akkor már; míg András füzeteket meg ilyesmit válogatott az iskolába velük, addig én gyorsan végigszaladtam a bolton és megvettem, ami épp megtetszett –, semmi tervszerűség, gőzöm sincs, mit főzök a héten.
Itthon végre kiengedtük Sunny-t. Sajnálom, hogy bezártam, de azzal vigasztalom magam, hogy más kutya egész életében láncra van kötve, ő azért leginkább szabadon van mellettünk…
Nem rég megjelent egy új Amber Smith-lemez. A karantén miatt, vagy nem tudom, miért alig volt híre, már hetek óta kijött, mire tudomást szereztem róla.
Az első dal, a The bell nagyon tetszik, az a tipikus „klassz kis Amber Smith-dal”. A többi nagyjából ehhez hasonló, még nem hallgattam annyit, hogy bármelyik (ezen kívül) kedvencemmé váljon. Így elsőre nem is hiszem, hogy ronggyá fogom hallgatni…, pedig jók, nagyon ügyesek, de nekem hiányoznak a régi – Ács Oszkáros, Kőváry-s – dalok, attól függetlenül, hogy a jelenlegi felállást is szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése