Reggel András elvitte a kölyköket iskolatáskát meg cipőt venni. Én egyedül maradtam itthon –, illetve a kutyával, de az közben felfedezte, hogy az alagsorban sokkal hűvösebb van, mint a teraszon, és úgysem jöhet be a folyosó hideg kövére. Ennek örülök, mert az tényleg jó hűvös hely, de sose jön elő, ha hívom és mindig megijedek, hogy elveszett vagy valami rosszat csinál unalmában. Próbálom nevelni, megtanítani neki a „gyere”, „ül”, „fekszik” és „marad” vezényszót, de nem igazán akarja egyiket se, nekem meg nincs sok türelmem hozzá. A behívásra az mondta Ferenc, hogy ereszem el a mezőn és hagyjam ott, higgyem el, hogy amint észreveszi, hogy nem vagyok a közelében, szalad utánam, de nem merem megpróbálni, mert ha mégsem jön, nem fogok tudni utánaszaladni. Nem bízom benne, hogy ennyire szeret… A pórázt még mindig utálja, de velem elég ügyesen sétál, nem tépi ki magát a kezemből, inkább oda-vissza jön-megy…, ez se jó, meg kéne tanítani rendesen sétálni mellettem. De ehhez meg erőm nincs, a kanyarig ki tudok vele menni meg vissza, tovább nem. Kínzás mindkettőnknek.
Sütöttem vörösboros szilvás sütit, amit végül senki nem evett rajtam kívül meg pácoltam be húst gyroshoz és kevertem tésztát is a zsömléhez. Nehezen bírta dagasztani a gép, szerintem el fog romlani. 3 éve kaptam, sajnos lassan várható.
András talált egy nagyon hosszú kígyóbőrt. A tulajt még nem láttuk.
Este kifeküdtünk pár percre Kornival hullócsillagot nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése