Reggel átmentünk Andrással Egerbe. Egyik gyerek se jött, idétlenkedhettem egyedül a városban…
Először hazamentünk, megnéztük, jött-e már a diploma, aztán András ment dolgozgatni, én meg lesétáltam a sok nehéz könyvvel a városba.
10 óráig, míg a könyvtár nyitott, elég sok időm volt. Először a gyógyszertárba mentem, utána beszabadultam a 100 pénzesbe. Találtam egy csomó mindent, amit már rég óta keresek a Tescoban, Obiban, itt-ott. Például vettem végre fagyiskanalat. Elég ócska, de a célnak megfelel (tepsibe sütitésztát adagolni kell), találtam olcsó vízhőmérőt (zöld béka) és vettem egy világitó unikornis-füzért Korninak. Nem hittem, hogy működik, de sajnos igen –, ugyanis éjjel kiderült, hogy nem tudok tőle aludni. Találtam nagyon édes, baglyos gyógyszeres dobozt, de azt nem vettem; 4 éve klassz lett volna, akkor meg nem találtam sehol. A végén akartam valami kólát, de rendes Zéró nem volt, így kipróbáltam a vaníliás kólát. Olyan, mintha a kólához vaníliás cukrot nyalnék; elég vacak.
Bementem a Dm-be, de nem rég voltunk, nem nagyon akartam semmit. Azért beruháztam egy limitált kiadású Nivea sprére; most adtak ki barack, narancs, cseresznye és kókusz illatú változatot. A kókuszos tetszett a legjobban, de a többi is klassz!
A könyvtár nyitása előtti fél órában beültem a Rádiba, megettem az utolsó kisült kroaszont. Nagyon imádom! Lehet venni ezt és bármi más Rádi-cuccot is fagyasztva, és szeretnék is, de fogalmam sincs, hogy kivitelezzem úgy, hogy ne olvadjon el hazáig.
A könyvtár most (is) szuper volt, vannak újdonságok, egy csomó, amit ezer éve keresek: Nagy Gergő-könyv, Virág Emília, A nevelj jedit (hónapok óta kinn van, előjegyeztem) éééés… Balogh Ottótól az Orrvérzésig kutyaszán. Ezt ki is vettem, írok róla, miért érdekes, ha kiolvastam.
Amikor végeztem, visszasétáltam a gyógyszertárhoz, mert a Kossuth úton nem lehet közlekedni. András felszedett, elmentünk a plázába kajálni, volt a kínaiban pirított cérnatészta – ezt is ezer éve szerettem volna enni. Vettem hozzá bambuszos husit. A kis adag akkora, hogy egy elefántnak is elég. Mennyit esznek ezek a kínaiak…?
Délután belemásztam a medencébe. 20-22 fokos volt a víz a béka szerint –, mint a Balaton…, András szerint a formája is olyan. Koszos, hiába a sok vegyszer, egész idő ásással megy el, hogy kiszedjem a döglött bogarakat az aljáról. András szerint minél többször vagyunk benne, annál tisztább lesz, mert felkavarjuk és nem ül le az aljára a mocsok, könnyebb a forgatónak is takarítani. De hideg és unalmas. Kéne valami mellé, kisasztal, székek, 400 fokos hőség odakinn, hogy jól essen a hideg víz és barátok, hogy ne unjam szét az agyam, miközben szétfagy.
Azért csináltattam Kornival képet, hogy bizonyítsam, tényleg belementem:
Próbáltunk közös szelfit is, de szerencsére kitakart:
Ő is próbált magáról, de az ég mögötte sokkal érdekesebb:
Tegnapi kotyvaszték:
Imádom a húsgolyót, egyszerű(nek tűnik – igazából feszt kínlódok vele, mert lesül vagy szétesik) megcsinálni és ezerféle változata van. Ez most egy pocaktömő változat volt; nagyon finom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése