András most először ment ki a telek végébe füvet nyírni. Nagy nehezen – Korni- és macskakísérettel – én is felmásztam hozzá. Hatalmas területnyi ferdén emelkedő rész után van egy nagy árok, ahol van két különböző, egymásból növő fa: egy vadkörte és egy cseresznye. Nagyon szuper, de sajnos nem tudtam róla sehogy képet csinálni. András kiirtott ott egy szúrós bozótost, egy lombházszerűséget tervez a fa köré/fölé/mellé – ahogy majd sikerül – építeni Korninak. Amennyi terve van, mire kivitelezné, Korni már kanyarban sem lesz itthon. A telek legvégén, a fa mögött pedig ott az erdő. Van egy kis út befelé, de mivel rövidnadrágban voltam, András azt mondta, inkább ne menjek be. A kettő határán egy jó ideje halott rókatetem fekszik, illetve már a csontváza és a farka lompja. Szegény…, nem tudom, mi történhetett vele ott az erdő szélén.
Visszafelé a házhoz jött velem a macska is; teljesen meg volt zavarodva, birkózott a lábammal.
Egyébként csodálatos a kilátás onnan fentről a birkalegelőre és Mókusbél nyugati felére (mi, számításaim szerint keleten vagyunk), ami, hosszas információ- és térképkurkászás után valószínűleg az Ádámhegy –, bár őszintén szólva nem tűnik hegynek, még dombnak is csak épphogy.
Nem rég beszabadultunk Kornival a Dm-be. Vettünk egy hajbalzsamot –, ebből nincs állandó, mindig más milyet veszünk és mindegyik ugyanolyan. Vettünk két tusfürdőt –, igazság szerint ezek is majdnem egyformák már, ritkán találok különlegeset. Most egy vanília-kókuszost választottunk, ami inkább vanília illatú, mint kókusz, meg egy After Sunt, ami kellemes virágillatú, ez is olyan vaníliás kicsit. Korni vetetett egy pattanás elleni maszkot, de most nem kenőset, hanem fátyolmaszkot. Én vettem magamnak egy ugyanolyan ránctalanítót.
Korni ki is próbálta itthon, de nem dobta el az agyát tőle. Nekem azóta se volt hozzá kedvem.
Éjszaka az ágyban fekve arról beszélgettünk, hogy mi legyen a neve a kutyusnak. Megvétóztam az eddigi összes javaslatát – úgy, mint Husi, Csili vagy Flopi –, mivel kikötöttem, hogy kajaneve nem lehet és egy informatikatanár kutyája ne legyen már Flopi! Én mondtam, hogy legyen emberneve, de ezt meg ő utasítja el ugyanakkora vehemenciával. Éjjel tehát erről beszélgettünk, és elkezdtem mondogatni szavakat, amik eszembe jutottak, leginkább angolul. A Windy-n visítva röhögtünk, de a Sunny tetszett mindkettőnknek. Nem csak klassz hangzása van, de lányhoz illik és főleg vöröshöz. Ott és akkor el is döntöttük, hogy Sunny lesz a neve.
Találtam a Molyon egy Jégvarázs Book Tag-et, egész értelmes kérdések voltak, szóval kitöltöttem én is.
1. Anna – Egy bátor, félelmet nem ismerő hősnő, aki minden helyzetben feltalálja magát – Az özönvíz éve - Toby. Nagyon jó karakter volt, valódi jellemfejlődéssel; okos volt, nyugodt, de mégsem punnyadt. Végig szurkoltam neki(k).
2. Elza – Karakter, akinek titkolnia kell valódi személyiségét – Karczag György: Idegen páncélban – Sebő. Egyértelműen. Őt is nagyon szerettem. Kár, hogy felemás sorsot szánt neki az író!
3. Kristoff – Egy kedves, szelíd férfikarakter – Joe Hill: Spóra - John. ...akibe már akkor szerelmes voltam, amikor még meg sem jelent a regényben, csak beszéltek róla.
4. Hans – Gonosz, aki eleinte szerethetőnek tűnik – Konkrét név nem jut eszembe, de talán a Trónok harcában minden második szereplő. Persze ezek 80%-a úgy változtatgatja a hangulatát, mint más a gatyáját, sose lehet tudni, hogy akit szeretek, 10 oldal múlva nem fogom-e gyűlölni vagy fordítva.
5. Olaf – A legviccesebb jelenet, amit valaha olvastál – Olaf mondjuk inkább szánalmas, mint vicces, úgyhogy ez alapján lehetne Adrian Mole. Kifejezetten „direkt vicces” karaktert nem tudok mondani, de Bíró Szabolcs regényiben például nagyon jó a humor, amikor kell, viccesek a szereplők, és nem szánalmasan, hanem tényleg. Pl. a kedvenc hagyma-jelenetem, mikor Attila betol nyersen egy egész hagymát, hogy megmutassa Lackfinak, hogy nem a király kis seggdugasz haverja (onnan barátok is lesznek), vagy a folyamatos cinkelés, beszólogatás, vagy amiket harc közben kiabálnak –, Szabolcs beleírta az összes „Úgy megütlek, mint...”-kezdetű mondatot.
6. Anna és Elza – Egy könyv, amiben fontos szerep jut a családi vagy baráti kapcsolatnak – Érdekes, mert ritkán olvasok olyan könyveket, amelyikben központi szerepe lenne a barátság vagy a család ábrázolásának. Még kevésbé jut eszembe olyan, amelyikben tetszett is...
7. Arendelle – A kedvenc fantasy világod – Böszörményi Gyula Gergő-könyve(i), bár még csak egyet sikerült elolvasni (hurrá, átiratkoztam a felnőttkönyvtárba!).
8. Legyen hó! – Egy karakter, aki képes volt maga mögött hagyni a fájó dolgokat – Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk. - Kornélia. Talán…, de nem tudom, lehet-e ezt valóban magunk mögött hagyni vagy csak megtanulni együtt élni vele.
9. Anna és Kristoff – Kedvenc könyves szerelmespárod – Anjouk - Bátor Attila és én… vagyis Ágnes. Nagyon szépen felépített szerelmi kapcsolat, ők aztán tényleg tűzön-vízen mennek át egymásért..., kár, hogy több szenvedés járt vele, mint boldogság, bár azt hiszem, még az olvasó is azt gondolja, hogy mégis megérte.
10. Elvarázsolt Erdő – Egy könyv, ami kimozdított a komfortzónádból – Több is van. A Non nobis, Domine előtt sosem olvastam történelmi regényt. Az idő gyermekei előtt nem olvastam sci-fit. A Joe Nesbo-regények előtt nem olvastam krimit. A Zápor utca előtt nem olvastam kortárs ifjúsági irodalmat (ennyit). És azóta mindegyiket rendszeresen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése