Bár kicsit már feladtam, hogy találok még idén kölyökhuskyt, azért két honlapot nézegetek ez üggyel kapcsolatban. Pár napja találtam is egy megfelelő hirdetést – nem mindegy, hol van, 1-másfél órás úton túl nem megyünk érte, különösen akkor, ha át kell menni Pesten és az sem mindegy, mennyibe kerül. Bár ha fajtisztát szeretnénk, még ha szaporítótól is, törzskönyv nélkül, 50e Ft alatt kb. esélytelen. Szóval találtam egy hirdetést: Érden árult valaki 6 kiskutyát, írtam a hirdetőnek; kb. 1 nap alatt válaszolt, hogy még másnap eladta mind a hatot. Mint mondtam, esélytelen…
Naponta lemegy valaki esténként – rendszerint András, de mostanában gyakran Andri – a kertbe kigazolni az epret és leszedni, ami érett. Azt hiszem, ma volt a leggazdagabb termés!
Kotyvasztékok:
Egy régi: sütöttem megint enchiladat. Kicsit megszáradt a kis méretű tortillalap a szekrényben, így nem csak kicsi volt, de tört is… A közepes tepsibe gyömöszöltem, de sok kimaradt, azt beletettem egy kisebb sütőedénybe és a tetejére hajigáltam vagy 2 paprikát darabolva. Elképesztően finom lett, jobb, mint ami a tepsiben sült!
Sütöttem pogácsát is. Azt se tudok…, nyomi lett, de majdnem elfogyott, pont azért, mert nyomi, falatnyi lett és így etette magát. De finomnak nevezni túlzás.
Csináltam Street Kitchenes Tárkonyos sertésragut, ami nagyon hasonlít a Stáhl-féle Stroganoff-csirkéhez, de itt paprikás lével csinálja nincs benne gomba, valamint nem karikára vágja az uborkát, hanem csíkokra. Azt hinnénk, hogy nincs különbség, de van! Egyébként szerintem ez finomabb!
Hozzá rizsköret kellett, a 234ezredik recept alapján végre abszolváltam egy igazán jól sikerült, pergős, száraz, de nem nyers rizst. Ráadásul ez olyan, ami talán legközelebb is sikerül… talán.
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk 3 éve olvastam egy könyvet: Mészöly Ágnestől a Darwin-játszmát. A fülszöveg alapján azt gondoltam, egy ahhoz hasonló „bosszútörténetet” fogok olvasni. Hát elég durván csalódtam –, szerencsére!
A fülszöveg tehát nem spoilerezik, még csak nem is sejteti, mennyire komoly és megrázó témáról fog szólni a könyv és elég nehezen is puzzleozódik össze, ahogy haladunk a történetben, de épp ez a jó benne. Pofonról pofonra.
A könyv tiniknek íródott, ezért van benne / kell bele egy szerelmi szál, de szerintem vállalható és hiteles. Sőt, ha nem lenne, bele is fulladtunk volna ebbe a könyvbe, szerintem –, én legalábbis.
De a tinisége nagyjából csak ennyi; a szereplők nem idegesítő tinédzserek, akik forognak a tengelyük körül, a konfliktus és a megoldás szépen felépített.
Nem titkolt szándéka az írónak, hogy emléket állít buszbalesetek gyermekáldozatainak –, a könyv végén említ is két konkrét esetet –, ami kicsapta a körtét egyeseknél. Én nem tartottam hatásvadásznak, sem felszínesnek, öncélúnak meg végképp nem…, és nem is untam. Sőt, kifejezetten hitelesnek tartottam az elkényeztetett Kornéliát, a folyton szánalmasan vicceskedő Antit és az „életbe belefulladó” Csillát és hiteles volt a tanár bácsi is. Mondjuk, nekem a kémiatanáros jelenet a kedvencem.
A könyvtárban megvan H-A Zs többi két könyve is, és bár elég semmitmondó ott is a fülszöveg, de ezek után az is érdekel már.
Sztori a könyvvel kapcsolatban: egy facebookos nyereményjátékban az volt a feladat, hogy fényképezzünk le egy állatot és egy könyvet. Korni épp ezt olvasta, lefotózta a macskával, én meg beküldtem. Nem nyertünk, de az írónő lájkolta a képet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése