2019. október 24.

Andrásnak korábban kezdődött az őszi szünet, mint Andriéknak, így ő ma itthon maradt. Mikor a kölykök leléptek suliba, felvetette az ötletet, hogy menjünk ki Berekbe, nézzünk szét, mi minden van ott, és ha tudunk, hozzunk át pár cuccot Mónosra. Bár a bútorok 80%-a nem fér a Citroënbe, ahhoz utánfutó kell, de pár kisebb ez-az talán igen. 10 körül értünk oda, az első gyerek 14 óra körül volt hazavárható, így túl sokat nem tököltünk. András lehozta a padlástérről a 3 legnagyobb és legnehezebb ágyat, aztán elkezdte darabokban begyömöszölni a kocsiba. Nem fért be. Szétszedett egy másik, szétnyithatós ágyat (ami egyébként lenn volt), annak befért az alja. A teteje már nem. De mellé még be tudta préselni az étkezőasztalt. Itthon, némi pihi és teregetés után kivittük a cuccokat Mókusbélbe. Összeraktuk az asztalt. Készül az álomkonyhám…

Egy év az életemből-kihívás:
298. Ki az, akinek el mernéd mondani a legféltettebb titkodat is? Szerintem nincs ilyen. Mármint legféltettebb titkom. De biztos, van olyan, amit nem akarok elmondani senkinek, azt meg nem mondom el senkinek. 

Megfőztem az első kaját a kihívásra a Stahl-könyvből:

A puding próbája-kihívás #1. Csirkecsíkok Sztroganov-módra: Az egyik kedvenc kajám ebből a könyvből, de igazából a Stahl-életműből is. Egyszerű és baromi finom! Annyit szoktam változtatni a recepten, hogy sokkal több tejfölt, tejszínt, mustárt és uborkát teszek a kajába és egy teáskanálnyi cukrot, mert nekem ez a sok savanyúság túl savanyú. Kiskagyló tésztával szoktuk enni. András, aki mindent megeszik, de szinte semmit se szeret, egyik „csinálhatnád gyakrabban is”-kajája. A kölykök kipiszkálják belőle a húst meg az uborkát, de mivel gomba van benne, így blöe…