Voltam az új nagykönyvtárban! Amikor júniusban elköltözött a könyvtár, valamiért az hittem, a vele szemben lévő épületbe ment át. Nem tudom, miért, de most már egyértelmű, hogy nem, és Andrásnak volt igaza, mikor mondta, hogy szerinte a régi Vörös Rák helyére pakoltak. Erre akkor jöttem rá, mikor a régi könyvtárral szemben lévő helyről átirányítottak a Helyőrségi klubba. Beiratkoztam, 1 évre 1e Ft, nem összeg, ha rendszeresen járok. A gyerekkönyvtárból már nagyjából mindent kiolvastam, amit nem, az meg meglesz itt is, sőt, ide akár gyalog is el tudok totyogni (mint ma is). Nagyon menő az új könyvtár, már alig lehet ráismerni a régi épületre, teljesen puccba vágták. A padló, a falak természetesen újranyalva, a polcok és a bútorok nagyon jól néznek ki, a „közösségi tér” is hangulatos, bár péntek délelőtt kongott az ürességtől. Összekapcsolták a hangtárral és a nyelvi könyvtárral, szóval most minden ott van egy kupacban. Klassz. Annyi hiba van benne, hogy az 5 könyvből, amit kerestem, 1 sem volt meg…
András lejött értem a gyógyszertárhoz, míg odasétáltam, bementem 5 boltba fügéért, de sehol sem volt. Mi van, kihaltak a fügefák…?! Vettem viszont kamu-brandyt (amit a kisboltban árulnak 2 dl-es, egy húzásra lehajtóst) meg kisüveges pezsgőt.
Egy év az életemből-kihívás:
299. Mit szeretsz a legjobban abban a városban, ahol most laksz? Mindenki tudja, hogy utálom Egert. Leginkább azt utálom benne, hogy olyannak akar látszani, amilyen nem. Odáig van a várral, pedig ócska tégla. Odáig van a bicikliúttal, holott használhatatlan. Nagyra van a tereivel, pedig undorító kőtenger mindegyik. Európa kulturális fővárosa, pedig semmi sem történik. Turistaparadicsom, pedig megfizethetetlen és büszke az ihatatlan borára. Pedig közben ott van az ezeréves történelem a várban meg a főiskolán, a környék baromira jó turistahely, a stadionban legutóbb szuper koncerten voltam, az Érsekkert nagyon jó hely (lehetne), csomó klubhelyiség van, amiből szuper romkocsmákat lehetne csinálni, de az egyetlen ilyet is bedarálták. Van pár dolog, amiben tolják, pedig szar, ami meg jó lehetne, nem érdekel senkit.
Egy év az életemből-kihívás:
299. Mit szeretsz a legjobban abban a városban, ahol most laksz? Mindenki tudja, hogy utálom Egert. Leginkább azt utálom benne, hogy olyannak akar látszani, amilyen nem. Odáig van a várral, pedig ócska tégla. Odáig van a bicikliúttal, holott használhatatlan. Nagyra van a tereivel, pedig undorító kőtenger mindegyik. Európa kulturális fővárosa, pedig semmi sem történik. Turistaparadicsom, pedig megfizethetetlen és büszke az ihatatlan borára. Pedig közben ott van az ezeréves történelem a várban meg a főiskolán, a környék baromira jó turistahely, a stadionban legutóbb szuper koncerten voltam, az Érsekkert nagyon jó hely (lehetne), csomó klubhelyiség van, amiből szuper romkocsmákat lehetne csinálni, de az egyetlen ilyet is bedarálták. Van pár dolog, amiben tolják, pedig szar, ami meg jó lehetne, nem érdekel senkit.
A puding próbája-kihívás #2. Sertéskaraj mézzel, chilivel és dióval Kivettem egy sertéskarajt a fagyasztóból (csont nélküli), és mivel hatalmas volt (ebből szoktunk 15 rántott húst sütni), két kaját is főztem belőle. A hússütést még sosem csináltam így, ahogy a könyv írja, de eddig nem is volt szupertruper serpenyőm hozzá. Tökéletesen kérgesedett, majd 20 percig a sütőben párologva finom puha lett. A dióval jobban megszenvedtem (ugyanaz a serpenyő), mert, mivel forró volt a sütő, majdnem szétégett. Mozsárként üres befőttesüveget használtam. Csilipaprika helyett szárított fűszert használtam (morzsolt), és a brandy is a kisüveges „Béla bácsi-féle”, nem a márkás (lásd feljebb). A kaja egészen különleges, kissé csípős, erősen karakteres ízű; nekem kissé sós volt. Köretre már nem volt energiám, de nem is szükséges. Hirtelen nem is tudom, mi illene hozzá...
A serpenyőben így nézett ki:
A puding próbája-kihívás #3. Borjúszelet kapribogyó mártással: A hús másik feléből csináltam ezt a kaját, szinte teljesen ugyanúgy. A húst teljesen ugyanúgy sütöttem (kivéve, hogy itt kenni kellett rá mustárt is). Sima vöröshagymát használtam, nem újhagymát, a kapribogyót a Lidlben vettem, kis üvegben, jó drágán, a felét használtam. A kapor fagyasztóból volt, anyósom adta még tavasszal, de tökéletes volt így is. Egyébként – szerintem emiatt – pont olyan volt, mint a sós tökfőzelék. És sajnos brutttálisan sós lett, elsóztam…
A serpenyőben így nézett ki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése