Amikor legutoljára voltunk Ladányban, azt gondoltuk, akkor vittük el utoljára a macskát. Így, hogy van Mónoson egy hatalmas kertünk, már nem kell itthon, a lakásban megőrülnie, hanem kivisszük és ellesz ott. De jobban átgondolva…, miért lenne el jobban egyedül egy teljesen ismeretlen helyen? Ahogy ismerem a macskákat, első dolga lesz elindulni Egerbe, ahová viszont tuti, nem ér oda életben. András azt mondta, ő úgy gondolta, ott is be lesz zárva a szuterénbe, de az még rosszabb, ott nincs semmi: egy párna vagy pokróc, amire lefekhet, valami, amivel elfoglalhatja magát. Ezért hetek óta ezen agyalunk, hogy mi legyen a macskával 2 napig, míg lelépünk Ladányba. Ráadásul nem csak végig egyedül, de enni, inni adni sem jön át senki. Elvinni még kevésbé szerettem volna, nem volt biztos, mennyi időre megyünk –, ha megint bebújik a padlásra, mikor épp hazaindulnánk, az nem hiányzik. Végül úgy győztem meg magam, hogy maradjon, hogy amikor Szilben nyaraltunk egy hétig, bár akkor volt, aki átjött hozzá, de akkor is töltött egyedül két napot.
Úgyhogy a macska maradt, mi meg reggel indultunk Ladányba. Füreden, ahogy mostanában szoktuk, beugrottunk kajáért. Vettünk virágot is, mivel nem rohantunk sehová, elkanyarodtunk Nagyiván felé, bementünk a temetőbe. Gyújtottunk gyertyát, vízbe tettük a virágot és gurultunk tovább. Láttuk mamáék házát is, amit nem rég vettek meg; nem laknak ott, a gangot befalazták. Kicsit hiányzik…, legalábbis az az idő, az a hangulat, ami gyerekkoromban ott volt és persze mamáék a toros káposztával.
Ladányban kiderült, hogy nem kell a telken füvet nyírni, így nem is fogunk maradni 2 éjszakát, csak 1-et. Ferenc éppen birkát bográcsozott, mikor odaértünk, ott voltak Katikáék is. Nekem most nagyon csípős lett a pöri, nem is tudtam enni belőle. Viszont volt töltött káposzta, azzal gyilkoltam magam estére.
Az elmúlt másfél hónapban (akkor voltunk itt) meghalt a szomszéd néni és (végre) elpusztult anyósom öreg, rég óta nagyon beteg kiskutyája is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése