Tegnap és ma András Zsámbékon oktat, ezért – természetesen – tegnap és ma van minden program a kölyköknek: Korninak tegnap évzáró, Andrinak ma beiratkozás. Úgy volt, hogy mindkét nap bevisz hajnalban Egerbe (8-ra Zsámbékon kell lennie), aztán majd este valamikor felszed, addig meg csináljak, amit akarok… De Korni megoldotta a kérdést: tegnap este Boginál aludt. Reggel András átvitte Egerbe, délután együtt elmentek az évzáróra, éjszaka ott aludt náluk, ma délután pedig jött velünk haza.
Reggel hárman átgurultunk Egerbe. Otthon kitett, 8-kor indultunk a Dobóba beiratkozni. Az utcában találtunk hatalmas virágzó medvetalpot, vagy 20-30 tövet. Loptam volna, ha nem öltem volna meg már vagy 10-et, ami Eszti adott. Szerencsére a beiratkozás a földszinten volt, nem kellett lépcsőt másznom. Bár nagyon korán mentünk nem mi voltunk az elsők. Az osztályfőnök egy középkorú, kezdetnek nagyon rendes nő, teljesen elcsodálkozott, hogy vittünk minden papírt, bár szerintem utánunk még sokat vittek minden papírt… Kifizettük a gólyatábort, egy másik szobában meg az iskolai dolgokat: nyakkendő, póló, ilyesmi. Durván fél óra olt az egész várakozással együtt.
Andri ezután az új barátaival találkozott; neten megbeszéltek egy nagy közös összeröffenést, hiszen most majdnem mindenki bement az osztályból. Mivel két tagozatot összeraktak: a biológiát az általános tagozattal, a humánt az angollal (a reáltagozattal nem tudom, mi van) és így 36-an vannak, két régi osztálytársa is egy osztályban lesz vele, egy harmadik pedig a másik osztályban. Előtte találkozott volna külön egy kislánnyal, aki nem jött a megbeszélt időpontra, így elcsaltam magammal kávézni. Neki nem kellett semmi, csak egy kóla, de mire beértem szájkendőben, az ajtón kívül álló sor legvégéről, addigra elfelejtettem, így nem kapott. Mire megittam a kávét, a csajszi is befutott, állítólag az anyukájával fightoltak a ruházatán –, később láttam messziről, csini kis csaj! Miután elintéztem pár dolgot, kiültem a Dobó térre. András 14-15 órára ígérte magát; gondoltam, hogy 5 órát nem fogok a téren olvasni, de hazamenni nem volt se kedvem, se erőm, inkább a klassz melegben olvasgattam és Andrit nézegettem, aki ott lógott a haverjaival. Persze nagy sikere volt a lila hajával és hogy egy édes kis cukimókus.
És persze, ha már lenn voltam, bementem a DM-be is (sőt, a Poket-automatát is nézegettem, de csak nekem rémlik úgy, hogy eredetileg 1e Ft volt a könyv, mert most 1500… Mondjuk, még mindig olcsóbb, mint egy „rendes” könyv, de persze rosszabb is). A Dm-ben vettem Clean n Clear mitesszereltávolító tonikot, amit mindkét gyerek használ és szerintem hat is. Aztán vettem egy bőrradírozó tusfürdőt, amiben apró szemcsék vannak és bár kókusz-kávé illatú, a kávé inkább dominál – és pont ezt imádom benne! De amúgy hihetetlenül jó cucc és nem is drága, 400 Ft. És vettem egy testpermetet: Johanna használt mindig ilyet és némelyiknek egész jó illata volt. De kiderült, hogy nem szeretem…
Dél körül felhívtam Kornit, nem akar-e lejönni Mekizni, de nem akart, viszont Szilvi ráért 1 órát és le is gurult hozzám. Míg odaért, elsétáltam az Érseki palotába megnézni, van-e krémes, de természetesen nem volt – nagyjából 3 éve akarunk enni ott egy krémest, de sose jön össze. Amikor mi ketten össze tudjuk egyeztetni, tuti, éppen nincs nyitva vagy nincs krémes. Helyette a Mekiben ettünk egy fagyit, meg elmentünk pipilni. Igazából jeges kávét akartam inni a fagyizóban, de a vécé miatt muszáj volt Mekizni. Klassz volt együtt, csak rövid és annak a felét is elbambultuk.
Meki után felmentünk a gyógyszertárhoz, ott szedett fel András. Összeszedtük Kornit is Bogitól és gurultunk haza. Andri busszal jött haza este.
Korni hozta a bizonyítványát is: öt 4-ese lett, ebből 1 jegy javítás félév óta és hét 5-ös, ebből 3 jegy javítás. Neki kifejezetten jót tett a karantén, megérte végigszenvedni vele a nyóccáz matekfeladatot és sipákolni a magyarért. 7-ben tantárgy- és tanárváltás és valószínűleg csoportbontás is matekból és magyarból; meglátjuk, kik mellett hogy teljesít majd.
Nem lett volna annyira rossz ez a könyv!
Van benne pár nagyon jó gondolat:
– az, hogy a főszereplő legyen anorexiás. Agyaljon folyton brutálidegesítően a kilóiról, a fogyásáról, miközben kilógnak a bordái, essen agy nélkül egyik diétából a másikba, mesterien titkolózzon mindenki előtt.
– az, hogy az anorexia oka egy banális (legalábbis 40 évesen az) első tini-szerelem vége.
– az, hogy a szülei kb. nem is léteznek, amikor meg igen, akkor meg bár ne… - ha ilyen anya leszek/lennék, valaki lőjön le, plíz!
– az, hogy találkozik egy tőle teljesen különböző sráccal, aki nagy nehezen észhez téríti.
De valahogy mégsenemazigazi…, mert
– a picsogás jó…, egy ideig. Nem a könyv végéig.., mert kb. más se történt benne. Kellett volna valami konfliktus, babám!
– nem ismerem a témát, de szerintem egy anorexiás nem lesz máról holnapra egészséges, még élete (második) szerelméért se. Az egy durva pszichológiai betegség, amit az elején jól leír, csak aztán mégse.
– hiányzik a konfliktus és a fejlődés! Ebből egy fantasztikus sztorit ki lehetett volna hozni: konfliktusok milliói jöhettek volna szembe: a szüleivel (gluténmentes torta...), a nagyszüleivel, a pszichológussal, a régi pasival, a volt barátnővel, akár még a kedvenc tanárral is. De nincs benne egy darab se. És fejlődés sincs, nincs dilemma, nincs benne szenvedés, harc és siker, kudarc és újrakezdés –, amiből bármelyik rengeteget hozzátett volna.
Akkor mégis miről szó ez a könyv?! Hát, semmiről. 180 oldalnyi anorexiás vinnyogás, majd az utolsó 20 oldalon megoldódik minden és mindenki hepi. Demiééééért…?! Annyira kár érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése