Úgy gondoltam, hogy ha már lazítottunk a karanténon, akkor kellene foglalkozni kicsit magammal is. Pestre még mindig nem merek menni, így a Goki ebben a három hónapban is kilőve, legközelebb majd (talán) szeptemberben megyek. De azért egy vérvétel nem ártana, ha már szedem a Tracleert. Felhívtam a háziorvos asszisztensét, hogy hogyan lehet bejutni a kórházba, azt mondta, ír sürgős vérvételi beutalót és még aznap meg tudom csináltatni. Állítólag a hét végén nincs nagy tömeg. - - - A helyzet az ugyanis az egri – és gyanítom, más kórházban is, hogy a bejárat előtt szortírozzák az embereket aszerint, hogy sürgős beutalóval jöttek-e vagy időpontra vagy elvetemülten csak úgy (mert betegek). Mielőtt belépnek az ajtón, egy kérdőívet kell kitölteni, odabenn pedig, mielőtt felmennél az osztályra, lázat mérnek. Onnan már minden megy a megszokottan.
Szóval beestem, először nem volt teljesen világos, melyik sorban kell várakozni, de ez csak azért volt, mert mindenki ment mindenhová. Nem volt őrült tömeg, de azért sokan voltunk. Kitöltöttem a lapot, aztán beálltam a vérvétel sorába, előttem állt olyan 10-15 ember, de hármasával hívták őket, így viszonylag hamar bejutottam. Lázmérés: 37 fok, aztán fellifteztem a laborhoz. Fenn alig lézengtek. Először bementem a vérvételi szobákhoz, mert megzavart, hogy nem működött a behívótábla, de utána visszafordultam a kartonozóba, mert azért csak regisztráltak és a beutalót kicserélték kémcsőre. Onnan már minden simán ment, nem voltam összesen 1 órát a kórházban.
Délután András összerakta a tegnap érkezett trambulint. Korni segített neki az elején, én a végén. Brutálisan nagy dög! –, de valahogy nekem olyan kis instabilka. András is mondta, hogy ennyi pénzért masszívabb cuccra számított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése