Alig vártam, hogy kiköltözhessek Kornitól és abból az ágyból a sajátomba a nappaliba, de valamiért itt is utálok aludni. Olvasni ebben az ágyban sem lehet gépről, bár eléggé fáradt is vagyok, mire odajutok, hogy olvasnék. De utálok reggel felébredni is. Mondjuk, így átgondolva a dolgokat, lehet, az egészről a macska tehet a hajnali ajtókaparászásával. Lehet, szeretnék itt aludni, ha nem kellene hajnali 6-kor arra kelni, hogy szétkaparja az ajtót. Én nem tudom, miért és hogyan szokott rá erre a hajnali evésre, Egerben mindig akkor kapott enni először, amikor a család lelépett dolgozni. - - - Bár, lehet, én tehetek róla, mert amikor felrugdosott 6-kor, inkább adtam neki enni, csak ne ugráljon a fejemen.
Andri görényes videókat néz, nagyon tetszik neki. Szeretne egyet, meg egy kutyát is. De teljesen el van tájolva… Mondtam neki, hogy a görit 1 nap alatt megöli a macska, vagy fordítva, kutyát pedig nem azért kap, hogy behajítsa a sarokba, mert „szobakutya”. Amúgy se lenne az. Amíg nyavalyognom kell, hogy adjon már enni a macskának – és sokszor erre az a válasza, hogy „a te macskád” –, addig esélye sincs kutyára.
Kb. 3 hét van még a suliból. Andrit már nem nagyon érdekli, vagy sose érdekelte, ami azért érdekes, mert sokkal jobban elvan egyedül; megcsinálja a dolgokat, csak akkor zaklat, ha tényleg nem tud valamit (fizika). Kornit nyaggatni kell. András szerint pont fordítva van…. Volt egy nagyon vicces történelem feladat nem rég a Wordwall-on. Vajon mi lehet a válasz…? – ez ment 10 kérdésen át. Komoly megrázkódtatás volt!
A másik kedvencem, a cuki ének tanár leckéje: „A mai napon, ti fogtok nekem küldeni zenéket! Kíváncsi vagyok, milyen a zenei ízlésetek! Küldd el nekem a youtube-ról azoknak a számoknak a linkjeit, amelyek számodra a legkedvesebbek! (legyen 1 db komoly zene, legyen 1db mai sláger, és legyen 1db népdalfeldolgozás).” Erősen gondolkodtunk rajta, hogy melyiket küldjük be a kedvenc operáik közül. Az Aidára gondoltam: „Aida magas...”
Kedden mákos gubához volt kedvem. Csak én ettem, úgyhogy elég volt.
Aztán csináltam Milánói sertésbordát, ami rántott hús spagettivel. Igazából nem sokkal több munka, mint egy sima rántott hús sült krumpli körettel, viszont iszonyú tömény!
~K~: The narrow path: Utolsó dal, a végére visszatértünk az elejére. Szuper dallamos lezárás, kissé „haláltánc”-feelinggel: megjelenik a lemezen használt motívumok nagy része.
Összességében tetszett a lemez, bár elég soknak találtam benne a dumálást, ami nem lett volna akkora baj, ha egy kukkot is értettem volna belőle. Itt talán fontos lett volna a jelentés is. A darabonként kiadott dalok miatt kissé darabolt lett, még úgy sem áll össze masszába, ha egyszerre hallgatom. Pedig össze kellene, úgy lenne jó. Vannak benne nagyon jó új ötletek és nagyon jó régiek, nekem tetszik, hogy emlékeztet a III-ra, de az mintha zúzósabb lett volna… Ebből sokszor hiányoltam a csattogást. A kedvenc dalom a The Past, a kedvenc részem, amikor az Out in the darkban Liam Neeson ordibál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése