Ez szuper nap volt! Többek között azért, mert most éreztem először, hogy van élet a karantén után. Pedig csak annyi történt, hogy Johanna nálunk töltötte a napot.
Március óta nem találkoztak, Andri már nagyon szerette volna és persze Johanna is; az ő szülei már engedték volna, de mi még nem bíztunk senkiben, leginkább Korni, de még inkább magam miatt. (A fertőzött halottak 99%-a szívbeteg volt és nem akartam kockáztatni, inkább ültem a seggemen. Persze, ez a nap felrúgta az összes karantén-szabály(oma)t.) Andri ezt kérte szülinapjára (és persze RP-t a LoL-hoz), András pedig úgy gondolta, ha lúd, legyen kövér: hajnali 6-kor elkocsikáztak Baktára Johannáért és éjjel 22:30-kor vitték haza. Cukikám még papucsot is hozott. :)
A nap eleje úgy telt, ahogy szokott: ők benn kuksoltak a szobában, mi kinn kuksoltunk. Bár Andri megmutatta a házat, elsétáltak az erdőig meg vissza, este még biciklizni is voltak, sőt, együtt ettünk, szóval nem mondom, hogy nem is láttam őket egész nap, de nyilvánvalóan nem hozzánk jött.
Miután véget ért valamelyik adón A sárkány című elképesztően szép és egészen jó orosz kalandfilm, mi Andrással átkocsikáztunk Egerbe. Útközben eldöntöttük, hogy bemegyünk a plázába, a Dm-be, de mivel nem vittem a listát, így nem is nagyon vettem semmit. Vettünk elektromos fogkefét –, Andrásé tönkrement, én meg a fogműtét óta, ami 8 éve volt, nem azt használok, de most vettem egyet magamnak is. Aztán vettem nedves vécépapírt, mert a tescos elfogyott, de ez valami borzalmas: vékony és szakad. Az utolsó pillanatban még beledobtam a kosárba egy ajakradíros Labello Scrib-ot 1e Ft-ért –, ez utólag derült ki, hogy ilyen mocskos drága.
Dm után átmentünk a Pepcoba. Csipeszes zokniszárítót keresek égen-földön, de sehol sem lehet kapni ezt a luxuscikket. Millióan voltak a boltban, a pénztárnál álló sor vége a bejárati ajtónál volt, a pénztár meg a bolt közepén, ugyanis átrendezték. Akartam venni világítós karkötőt a kölyköknek, de nem álltam végig a sort, így ott hagytam. Ezután átmentünk a Szent Lőrinc cukrászdájába Andri 5e Ft-os tortájáért. Bár pont olyan, amilyet akartam, elég vacak és az íze is, mintha rosszabb lett volna, mint múltkor a Kornié. De lehet, hogy ugyanolyan vacak volt.
Itthon rendeltünk Bélapátfalváról pizzát, azt megeszegették, aztán felvágtuk a tortát. Utána elkezdtünk bográcsozni. András kitalálta, hogy csinál valami finom bográcsos kaját Johanna tiszteletére, és édes volt a kiscsaj, mert örült, hogy lesz bográcsozás is. Becsülettel ki is ültek vagy 2*10 percre Andrival a tűz mellé, és betolt egy nagy tányérral belőle. Sajnos, mivel csak ők voltak gyerekek, így annyira nem volt izgalmas. Még napokkal ezelőtt a „mit főzzek nektek”-kérdésemre kitalálták, hogy szeretnének enni túrógombócot. Így, mialatt András kinn babgulyást főzött bográcsban, nagyjából egy kisebb lakodalmas adaggal, addig én a konyhában túrógombócot csavargattam. A gulyás szuper lett, még galuskát is kínlódtunk bele, a túrógombóc viszont megint nem állt össze; tettem hozzá grízt, de így majdhogynem csak gríz lett az egész. Fogalmam sincs, miért sikerült elsőre tökéletesen és azóta soha, mikor mindent ugyanúgy csinálok. Mindenesetre Johanna mindenből evett becsülettel és este még vitt is haza, így jóval kevesebb, mint a felét kellett kidobni a levesnek 4 nap múlva, miután mást nem is ettünk, csak azt.
Klassz volt ez a nap, jó volt Andrással főzőcskézni, még kellemesen be is boroskóláztam (igaz, utána eléggé fájt a hasam).
Korni-duma az asztalon lévő ismeretlen növényről: - A suliban ilyet adtak, csak pirosban. Én: - Lilahagymát…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése