Hajnal 4-kor András elment Berekbe. Természetesen utánfutó nélkül, így csak olyat tudott hozni, ami befért a Citronyba. Sajnos a mi ágykeretünk olyan széles, hogy nem fér be, pedig annak lenne értelme, a többi mind ráérne, de elhozta Andri ágyát, falvédőket, apróságokat. Itthon kimostuk a falvédőket, fel is fúrta őket, összerakta az ágyat. Délután át is költözött Andri a nappaliból a szobájába –, egy számítógéppel kevesebb. Rendeltünk egy kisebb ruhásszekrényt is, elhozzák a Yüskbe, lesz majd pár könyvespolc a falra szerelve, valami állólámpa esetleg, meg persze radiátor majd, ha bekötik a fűtést. De egyelőre kész.
Andri talált a Youtube-on valami Lo-fi rádió nevű élő, online… nem is tudom, mi ez rádiót…? Végtelenített háttérzenét játszik. Mostanában ezt hallgatjuk, vannak köztük egész jók.
András (matekoznak): - A kedvenc testem a paralelepipedon… Én: - Köszi...
Bíró Szabolcs: Királyok éneke (Anjouk 6):
Bíró Szabolcs szerettette meg velem a történelmi regényeket –, de a történelmet sajnos nem. Mindig is utáltam a törit; valószínűleg ebben közre játszott az is, hogy sem általános iskolában, sem gimnáziumban nem volt olyan tanárom, aki felkelthette az érdeklődésem. Sőt, hiába tanultam át a bátyámmal a magyar- és világtörténelmet nem tudom, hányszor, mikor felvételizett (emlékszem a kis, lila spiráljegyzetfüzetre, ami félig tele volt írva apró betűkkel), az talán még inkább megutáltatta velem.
Bíró Szabolcs szerettette meg velem a történelmi regényeket –, de a történelmet sajnos nem. Mindig is utáltam a törit; valószínűleg ebben közre játszott az is, hogy sem általános iskolában, sem gimnáziumban nem volt olyan tanárom, aki felkelthette az érdeklődésem. Sőt, hiába tanultam át a bátyámmal a magyar- és világtörténelmet nem tudom, hányszor, mikor felvételizett (emlékszem a kis, lila spiráljegyzetfüzetre, ami félig tele volt írva apró betűkkel), az talán még inkább megutáltatta velem.
Szabolcsnak iszonyú mennyiségű történelmi tudás van a tarsolyában, szerintem mindent tud, amit erről a korról tudni lehet és mivel, gondolom, imádja is, ezért próbálja a szenvedélyét átadni nekünk a könyveiben is. Csakhogy, hiába kanyarintja bele tökéletesen a történetbe, számomra mégis száraz történelem marad. Pedig engem Szilárd érdekel, meg Károly Róbert és András, meg Erzsébet és Lajos és Lackfi meg a bütü zelegor bandája, akikből most nagyon keveset kaptam, pedig a rengeteg is kevés.
Nem rég olvastam Karczag Györgytől az Idegen páncélban-t és hát eléggé meg voltam rémülve, hogy Szilárdból Sebőt csinál… De, mint ahogy akkor is írtam, a két regény között (többek között) az a különbség, hogy Sebő sosem kapta meg a „kérges tenyér” bosszúját, Bíró Szabolcsnál azonban MINDIG számíthatunk rá.
Iszonyú jó fordulat volt, amikor „megjelent Attila” és onnan valahogy helyrerázódtak a dolgok… Szilárd „életre kelt”, megtalálta az útját, újra biztonságban érezte magát. Bizonyossá vált, hogy az apja a síron túlról is vigyáz rá. Szuperjól lezárta az ő történetét. Mondjuk, szívesen olvastam volna róla, mit gondolt a két öreg a dologról (Lackfi és a király), mint 6 oldalon keresztül valami pénzügyi dögunalomról… Mint ahogy inkább érdekelt volna Erzsébet és Lajos, Károly Róbert és Andráska kapcsolata, mint a királyok családfája 10 oldalon át… És nem érdekelt a hadsereg összetétele sem. De mint mondtam, Szabolcs imádja ezt és nyilvánvalóan át akarja nekünk adni a szíve minden darabját. Csak most kicsit törikönyvnek éreztem a regény 70%-át, főleg, mert az utolsó 100 oldalt leszámítva senkivel nem nagyon történt semmi. - - - De amikor meg történt, akkor nagyon történt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése