Délelőtt Andri kirajzott a városba, mi meg elmentünk hárman Mókusbélbe. Hívtam Esztert is, de nem volt kedve jönni. Hideg volt, bár sütött a nap. A műanyaghordóba belefagyott a víz, Korni próbálta videózni, ahogy eltörik –, illetve én videóztam, ahogy ő eltöri. (Aztán kitörölte.) A törött műanyagtetőt megint levitte a szél. András elkezdett vele kínlódni, de már annyira szét van cincálva, hogy hagyta a fenébe.
Így néz ki most a Windows-háttér:
Hazafelé beugrottunk a Lidlbe és vettünk egy 1 kilós nutellát. (Hónap végére már a fele se volt meg...)
Az úton arról beszéltünk, hogy nyáron visszamegyünk Balatonfenyvesre, 1 hétre, mint tavaly. Mivel akkor se se tudtam lesétálni a legközelebbi strandhoz sem, így mindegy, hol foglalok szállást, így is úgy is kocsival kell jönni-menni; András szerint lefoglalhatom a korábbi házat is. Sőt, azt hiszem, ő pont azt szeretné. Mondjuk, elég menő lenne, ha sikerülne akkor menni, mikor Szilviék és velük együtt lefoglalni az ikert…, de ennek nagyjából 1% az esélye.
Esztinek nem rég szülinapja volt, sütött magának tortát. Nem bonyolította, sima kakaós tésztát töltött meg grízes vajas cukros krémmel. Szerintem szuperjól néz ki! Én is tervezem megcsinálni, de mondjuk mézes tésztával.
Szeretem a parafrázisokat, amikor egy már meglévő alkotásból egy újat hozunk létre. Újraértelmezés; izgalmas, érdekes. Egyik kedvencem Csurgó Csabától a Kukoricza.
Ez a regény is egyfajta parafrázis és tetszett a parafrázissága, ahogy megpróbálta A kis herceget újraértelmezni.
Ami nem volt rossz, tetszett:
- Ügyesen használta a forrást. Megpróbált mindent beleírni: a kis herceg látogatásait a bolygókon, kapcsolatát a rózsával és a rókával (bár az eredeti regényben nem volt ekkora szerepe, fontosabb volt a repülőssel való kapcsolata, szerintem és persze a kígyó teljesen kimaradt). A bolygók és a foglalkozások: a hiábavalóság. Jó ötlet, bár elég kiábrándító és kissé túlzás is, de analógiának jó.
- Rozi. Ő egy nagyon különleges szereplő, itt is és az eredetiben is, rózsaként. Látszólag egy kényeskedő HP, de igazából csak egy szeretetre vágyó, egyedül rettegő (kapcsolatfüggő?) ártatlan kis lény. Itt szinte teljesen negatív szereplő, Róka teljes ellentéte, holott szerintem ez eredetileg nem cél. És azt gondolom, az sem, hogy a kis hercegnek választania kell közöttük, mint itt.
- Senki sem forgatja a szemét és pörög a tengelye körül, mintha tudatosan kerülte volna ezeket a kifejezéseket!
Amivel átkozott nagy problémám volt:
- Róka. Kisherceg normális volt, rendesen beszélt, rendesen viselkedett. Róka…, mint egy übertapló vadbarom. Szégyelltem olvasni! Minden szava, minden gondolata végtelenül taszító volt. Értem én, hogy lelkileg sérült, de ettől miért kell idiótának lennie, idiótán beszélnie, idiótán narrálnia? „gyilkos pillantás kettőpontanyámkínja” - mikor már negyedjére olvastam, vakaróztam tőle, de utána még a pofámba hajította párszor. Egyszerűen képtelen voltam szeretni. Lehetett volna másképp is kifejezni, hogy könyökén jön ki az élet, mint a sültparasztsággal. Egyáltalán nem illett Kisherceghez, egy ilyen srác messziről elkerülte volna!
- Tsalád. Még nem nagyon olvastam olyan könyvet, amiben reálisan ábrázolják az elvált szülős családokat. Itt az elején elég jól ment…, anyuka tagad, apuka kapálózik, gyerek elutasít – szerintem ez a normális. Nem pedig az, hogy 2 oldallal később mindenki ölelgetőzik… Vérlázító volt, amit az apja és az új nője csináltak Rókával. Hazavitte a régi házukba, ahol egy új nővel kezdett vadiúj életet és egy tálca sütiért akarta, hogy minden klappoljon?! Az elején klassz volt a „mazsola-ügy”, de aztán…, mi van?! Ennyi…? 1 perc alatt mindenki cukijófej? Francokat! Igaz is, nem kell beszélgetni, semleges helyen sokszor sokat, süss egy tálca sütit és lekenyerezted a gyereket. Még a végén 10 oldallal (és érzelemmel) több lenne a könyv. Hatalmas hiba!
- Félbevágott fő konfliktus: Egész könyv alatt tudtuk, hogy valami „borzalmas” történt a múltban Rókával; amennyire előkészített a csattanót, én biztos voltam benne, hogy minimum megerőszakolták. De nem, csak letapizták. Oké, trauma az is, de ennyire azért nem…
- A vége: Hú, de nehezen lett vége! Az utolsó 100 oldalt borzalmasan untam, elhúzta, mint a rétest. Mire mindenki megtudta, mi baja Rókának (semmi) és mire elindultak végre nyári szünetre…
- Szavak: Mi a fene az, hogy „lágy” az arca, a szeme meg „kattintékony cím”?
- Leiner Laura: Valamiért mindenki azt hiszi, hogy ő egy jó író…, de nem. És valamiért mindenki rá akar hasonlítani –, pedig nagyon nem kellene! És sokszor sikerül. Sajnos. Most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése