Szóval az történt, hogy tegnap felhívtam Enikőt, hogy nézze meg Korni lábát, de ő azt mondta, inkább vigyem be a sürgősségire. Én ezt túlzásnak tartottam. De, bár Korni tegnap este elment tornázni, a lába még ma reggel is fájt, és közben este bele is rúgott még egyszer az ágyba, csak hogy tutira fájjon! (Ilyenkor mindig idétlenebb, mikor fáj a lába, esik-bukik, rugdos bele mindenbe.) Kérdeztem Andrástól, mit csináljak vele, ő azt gondolta, hogy fölösleges a para, de azt mondta, én tudom. Korni meg annyira beleélte magát, hogy az utolsó pillanatban összekaptam magam és levittük a sürgősségire. Csak hogy papírunk legyen róla, hogy semmi baja. 7 óra után kicsivel értünk be – olyan szél volt, majdnem visszafújt –, 8:30 körül hívott be egy fiatal orvos. Tapintásra semmit nem érzett, de elküldte röntgenre. Ott sokan voltak, már a bennfekvőket is vitték vizsgálatokra, de viszonylag gyorsan sorra kerültünk. Aztán vártunk… 9:30 körül megint behívott a fiatal orvos, mondta, hogy bocs a várakozásért, de a papírunk alulra került. Korni lábának nincs baja, repedés, semmi nincs. Pihentesse. Mikor végeztünk, elsétáltunk a gyógyszertárhoz, épp tartott valamelyik óra, úgyhogy Korni még elment pékségbe, utána bement a suliba az utolsó két órára, meg ebédelni.
Este Korni-szülői. A témakörök nagyjából ugyanazok voltak, mint tegnap Andrinál:
Safrang: Természetesen ma is elmondták, hogy tilos sütit vinni farsangra, bár tanár néni nem tudta 100%-ig biztosan, főleg azért, mert március 17-én, az ír napon sütiverseny lesz és direkt kérte, hogy valaki süssön egy szép tortát. Szóval, szerintem ő se tudta összerakni, hogy akkor most mi a fene van, végül is. Mindenesetre farsangra senki nem visz tortát. Korni megint vett egy csomó tombolát, remélem, idén is nyer vele egy kislámpát, mint tavaly, hogy legalább az ára visszajöjjön!
Ez az „ír nap” egyébként Szent Patrik-nap lesz majd, nem csak tortaverseny lesz, de ír öltözetben is kell menni, vagyis valami zöld ruhában. Most így hirtelen nem is tudom, van-e bármilyen zöld ruhája Korninak...
Osztálykirándulás: Tanárnő Ipolytarnócra vinné a gyerekeket, van ott valami ősmaradványos kiállítás, a Google-képek szerint nagyon szép! Valaki felvetette a Csodák palotáját is, szóval szavazásra bocsátotta a dolgot. Remélem, Tarnóc kerül ki győztesen, bár igazából mindegy.
A hatosztályos gimi, érdekes mód, nem került szóba, most nem jött be óbégatni az igazgató, hogy ne menjenek el a gyerekek, mint amikor Andri volt hatodikos és tegnap sem említette az igazgatóhelyettes.
A szülői nagyjából ennyi volt. Fizettünk osztálypénzt és gurultunk haza.
Végül mégis vittem Szilvinek sütit, azzal az utasítással, hogy nyugodtan dobja ki, ha nem ízlik, mert itthon is ez lenne a sorsa. De, mint ahogy mondtam tegnap, egyszer megehető, így egyszer megette ő is.
Zöld könyv: Egy rosszabb van a rasszizmusnál: az intézményesített rasszizmus.
Megszokhattuk, hogy a rasszizmusról szóló filmekben a négerek általában végtelenül kiszolgáltatottak és szerencsétlenek, és ezt rendszerint úgy mutatják be, hogy nincs ebből kiút (legalábbis amiket én láttam, inkább erről szólt).
De itt Shirley egy „különleges néger”: abban a korban és abban a közegben olyan elvei vannak, ami kiemeli társai közül. Ő a klasszikus zenét műveli profin az elvárt néger zene helyett. Ő nem eszik kézzel, főleg csirkét. Neki fontos barátai vannak, akiket ő is értékel. Neki menő kocsija és sofőrje van kapa helyett. Ő vitte valamire, ő már megtalálta a kiutat. Épp ezért teljesen idegen a „fajtársai” között. De ettől még nem lett fehér; nem ehet akárhol, nem alhat akárhol, nem vécézhet akárhol… „Akkor mi vagyok?” - kérdi.
Tony egyszerűbb lélek, a pillanatnyi érzései vezetik: amikor kell, kidobja a poharat, amikor kell, megmenti a fekete srácot, amikor kell, a családjába fogadja, gondolkodás nélkül. A rasszizmus(a) nem természetes, hanem „tanult” érzés.
A rasszizmus annak az érzésnek a megtestesítője, hogy „jobb vagyok nálad” és mi sem egyszerűbb, mint jobbnak lenni úgy, hogy nem kell tenni semmit azért, hogy jobb legyél a másiknál, csak fehérnek kell születni. Teljesen egyszerű… A kettőjük barátsága valahol ennek a végének a kezdetét jelenti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése