Pár napja vettem kelkáposztát; nagynehezen rábeszéltük egymást Andrással, ugyanis drága és kizárólag hatalmas fejek vannak a boltban. De már hónapok óta frankfurtit akarok enni. Hozzá meggyes lepényt sütöttem, de már megint nem álltam meg, hogy ne újítsak valamit rajta. A meggylét összekeverve valami pudingos mócsing lett belőle, ezt az undorító, de amúgy finom trutymákot kentem a két tésztalap közé. Egyszer ehető volt, de nem mertem vinni Szilvinek belőle a szülőire.
Mivel Korni osztályfőnöke nem ér rá ma és ezért holnap lesz a 6-os szülői értekezlet, így idén el tudok menni mindkét gyerekére.
Ma volt a rendes felsős, így lenn kezdtük a tornateremben. Igazából nem tudom, mi értelme van ezeknek a nagy közös elő-szülőiknek, mert ugyanezeket mondják el az osztályfőnökök is. Max. annak van értelme, ha meghívott ember van, pl. ahogy múltkor bemutatkozott a rendőr vagy a pszichológus, hogy nekik ne kelljen bemenni minden osztályba. Persze mi így se ismertük meg, 5 perc múlva nekem is jöhetett volna, nem tudtam volna, hogy ő az. Szóval ezeket is elég lenne az ofőnek megosztani, és ha valakit jobban érdekel, akkor megbeszéli vele bővebben –, ahogy az egyébként is történik.
Témakörök a szülőin:
Safrang: Állítólag (sehol sem találok róla hírt) a napokban történt, hogy valahol valamelyik szülő (gyanítom, véletlenül, nem direkt) romlott házi sütit vitt a suliba és a kölykök ételmérgezést kaptak. (Erről nem találtam hírt, de arról többet is, hogy cukrászatból hozott süteménytől betegedtek meg.) Emiatt a legtöbb (az összes?) iskolában süti-bojkott van, csak boltban vett csomagolt édességet, sósságot lehet vinni. Mondjuk, szerintem ez a mi esetünkben nem akkora eget verő probléma: a tanárnő évek óta pizzát rendel minden osztálybulira, a kölykök pedig szívesebben esznek csipszet, mint tortát. Andri nyilvánvalóan megint a pizza miatt megy…, és persze, mert kötelező szereplés van; állítólag nem lehet ballagási tánc, ha most nem parádéznak. Ugyanis…
...rosszak, mint a bűn, még mindig. A telefont, hiába tepernek a korlátozásért, képtelenek megszüntetni és persze hasznosan felhasználni sem. De amúgy nincs egyetértés a szülők között sem –, még én és Szilvi sem értünk egyet: én azt mondom, lehetne úgy tanítani, nevelni, hogy ne kelljen erőszakkal tiltani a telót, ő szerinte az ajtón se szabadna bevinni. Mindenesetre emiatt és az elszabadult hormonok/agyak miatt állítólag rengeteg probléma van a kölykökkel, ezért az igazgató kéthetente megtiltja a bankettet, vagy ultimátumot ad, hogy lehessen. Azt hiszem, 40*2 szülő hördülne fel, ha elmaradna a tánc, szóval a fenyegetések eléggé „átlátszóak”, de hát valahogy meg kell próbálni.
Osztálykirándulás: A kölykök szeretnének többnapos (max. 1 éjszakás) kirándulásra menni, ebben benne lenne a tanár is. Valahová Poroszló, Sarud felé gondolkodnak, még nincsenek pontos tervek.
Ballagás és egyebek: megvannak a dátumok; háromszor fogják elropni a táncot június 10-e körül: először szerda délelőtt táncolják el az iskolásoknak (vagyis Korni fogja először látni a családból), aztán szerda este nekünk, szülőknek, végül csütörtök este a tanároknak a banketten. Itt lesz közös vacsora is, meg dj és állítólag 22 óra körül tábortűz, ami szerintem szuperjó buli, bár többen is dörmögnek, hogy minek. Szerintem meg kell! A táncot már elkezdték tanulni, Andri az elő órán teljesen bepörgött, imádta, aztán lankadt a kedve, most meg már örül, ha elmarad. Gondolom, nehezednek a lépések és most már koncentrálni kell, nem csak vihorászni. A tánctanárnak 2e Ft-ot kell fizetni összesen fejenként.
Búcsúvacsora, ballagás és utolsó nap után évzáró a kerecsendi kalandparkban. Andri már most kikötötte, hogy nem megy. Szilvi is; nem fog odaállítani pereputtyal, ez azért nem a strand… Nekem sincs semmi kedvem hozzá, de a strandhoz se volt tavaly és mégis jó volt –, ha nem számoljuk az egész napos fejfájást. De nem hiszem, hogy megyünk.
Jogsi: szeptemberben kérdeztem az osztályfőnököt, mit lehet tudni a kismotor-jogosítványról, de ő nem tudott semmit. Utána mondta András is, hogy nem is kellett neki, mert nem az iskolák szervezik, hanem valaki más. De Andri nem is kezdhette el idén a tanfolyamot, mert nem elég idős.
Haza Szilvivel jöttem, ugyanis, mivel holnap is mennünk kell, így eldöntötte, hogy egyik nap András visz haza minket, másik nap meg Peti. De mielőtt hagyott volna gondolkodni és eszembe jutott volna, hogy Korni ma tornázik és András épp kocsiban ül, felhívta Petit, akik lejött értünk és engem is hazacuccolt. Holnap így András fog, vagyis ma és holnap is kocsikázik… Mindegy most már.
Április körül még lesz egy szülői, ahol megbeszéljük a pénzügyeket, Szilvi szerint akkor majd beülünk pizzázni is. Nagyjából 1. osztály óta tervezzük… –, illetve hát ez túlzás, mert kb. azóta vagyunk barátnők, amióta Korni beteg volt. Akkor is 3 éve már.
Hétvégén Korni beütötte a lábát. Már megint. A kislábujja belilult és bedagadt. Már megint. Tudtam, hogy megint fölöslegesen pattogok, de nem tudtam annyiban hagyni. Felhívtam a gyerekorvost, hogy nézze meg, aztán, ha kell, adjon beutalót röntgenre. Azt mondta, fölösleges elvinnem, mert ő úgysem fogja tudni, hanem vigyem el a sürgősségire és ott azonnal megnézik. Hát nem tudom… Ha a miskolci sztori nem történt volna meg, nem érdekelne és nem aggódnék, de az is így kezdődött. Igaz, már régen volt…, azt hiszem, már nem annyira törékeny Korni sem, mint akkor volt. De a para sosem múlik el igazán. Soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése