Tegnap tanítás nélküli munkanap volt a suliban, így nem kellett igazolást kérni Miskolcon. Most volt az esedékes három hónapos ellenőrzés, minden szuper. Legközelebb februárban megyünk.
Miskolcról hazafelé megkérdezte András, mit gondolok („döntsd el”) arról, hogy költözzünk-e idén. Számításba véve, hogy mennyi munka van még ott: gázt bevezetni (eleve munkást találni rá decemberben), kifesteni (decemberben…?), bútorokat átcuccolni, jó néhány létszükséges dolgot vásárolni… – mindezt mindenféle segítség nélkül egyedül neki kivitelezni és mindezek mellett azt a tényt, hogy a kölykök még iskolába járnak, azt válaszoltam, ne, ne költözzünk idén. Tudom, hogy ha majd azt látom decemberben, hogy 20 fok van és nem esik a hó, meg fogom bánni, főleg, mert tényleg alig várom, hogy költözzünk végre, de azt sem akarom, hogy mérgezett egér költözés legyen. Pedig klassz lett volna ott tölteni már a karácsonyt… De a mókusbéli karácsonyra vannak egyéb „világmegváltó terveim”, amit viszont szintén nem akarok mérgezett egérként ráerőszakolni emberekre… Szóval jó lesz ez így!
Érdekes feladatot adott rajz órán a tanár Andriéknál! Kiadott egy lapot, amin volt pár vonal és azokból kiindulva kellett arcokat rajzolni.
A másik pedig: híres műveket (itt is arcokat) kellett kreatívan átrajzolni, átszínezni.
Ezeknek látom értelmét! Lehet, hogy az alma árnyékolása fontosabb, de attól nem fognak megszeretni rajzolni! Ezzel inkább!
Bár befejeztem a Stahl-könyvet, de ettől még főznöm kell, szóval most már saját kútfős kotyvasztékokat fogok itt mutogatni. Két fincsiséget csináltam a közelmúltban.
Az egyik a Creamy tuscan chicken, erről a linkről az első recept. Én csirkemellel csináltam, de jobb hozzá a nagydarab „zsíros”, húsos dupla csirkecomb. De különben nagyon finom!
A másik csicseriborsós dahl. Imádom a csicsergőt és eszembe jutott, hogy rég csináltam olyan kaját, amit rajtam kívül senki se eszik. Ebben karfiol és csicseri van némi paradicsompürével és tejszínnel felfőzve, nekem nagyon ízlett! Sajnos valahogy köret nélkül olyan „üres”, de a bulgurt már kezdem unni és jó volna minél kevesebb körettel tömni az egyébként is durván túlsúlyos búrámat.
Egy év az életemből-kihívás:
331. Mi az a hiba, amit újra és újra elkövetsz? Az összes…
332. Mi az, amit sajnálsz, hogy nem csináltad vagy nem kezdtél bele, amikor még fiatalabb voltál? Bár már megoldódni látszik ez a kérdés, mégis azt gondolom, a legnagyobb veszteség, amit a mai napig és szerintem örökké bánni fogok, az a ladányi ház. A szép falu (nekem tetszik) és a család miatt, azért, mert azt építeni akartuk és pont olyan volt, minden centiméterében, amilyet akartunk. Mert azt András tervezte egészében, az utolsó fadarabig. Sajnálom, hogy megijedtünk attól, hogy nem lesz rá pénzünk, hogy ha nem leszünk ott, átvernek, kirabolnak és nem éreztük, hogy bárki is támogatott volna. Már majdnem 10 éve ott laknánk, a gyerekeink kertes házban nőttek volna fel, nem panelben. Szerintem jobb volna az életem, boldogabb lennék. Bár nem lehet tudni, de azt hiszem, így lenne.
333. Ha egy belső tulajdonságod meg tudnád változtatni, melyik lenne az? Elégedetlenség.
334. Hol laknál legszívesebben? Első blikkre azt mondanám, tengerparton, de mostanában olyan híreket lehet hallani tengerpartokról, hogy félnék ott élni. Aztán biztos varázslatos lenne a sarkkör felé élni, szoktuk nézni a Spektrumon az Élet a fagypont alatt-ot, biztos, nem teljesen olyan az élet ott, mint a filmben, de azért biztos izgalmasabb, mint itt Egerben. Viszont én, aki 20 fokos lakásban is megfagyok, tuti, az első 5 percben halálrafagynék ott. Néha szívesen élnék nagyvárosban, néha meg az erdő közepén, hogy még postaládám se legyen… Bárhol, csak ne ebben a lakásban. Kíváncsi leszek, változni fog-e ez az érzés, ha kiköltözünk Mókusbélbe… Remélem!
335. A mai naphoz milyen kérdést tennél fel magadnak és mit válaszolnál rá? Tényleg nem tudunk karácsonyig kiköltözni? (Tényleg nem.)
Ismét sikerült valakinek ügyesen elkapni az Óriáskereket:
(forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése