2019. december 2.

Hétvégén hullt valami hó, de annyira jelentéktelen, hogy szinte már csak latyak. Olyan hirtelen tört ránk most a december, semmi ünnepi hangulatom nincs. Még adventi csokinaptárja sincs a gyerekeknek, pedig az eddig mindig volt. Sőt, mivel András épp továbbképzésen volt aznap, így névnapot se tartottunk. De eldöntöttem, hogy csak azért sem lesz a december idegbeteg rohangálás és „ott egye meg a fene az egészet”. Évek óta negligálunk minden kötelező bulit; a mikulást még éppen tartjuk, a karácsony már szedett-vedett muszájünnep, a szilveszter meg olyan, mintha nem lenne. Bár nálunk otthon se volt sose kellemes karácsony, Andráséknál meg most sincs, gondolom, régebben hat tehénnel még kevesebb volt. Szilvesztert se tartottunk, ment a tévé oszt jóvan. Azt hiszem 14 évesen mentem el először a barátnőmmel csavarogni az utcában, vagy inkább a kettőnk háza között, ami durván 500 méter volt. Nem hoztunk magunkkal hagyományokat, mi pedig nem teremtettünk magunknak újakat. Nem tudom, mire emlékeznek majd a kölykök. 

Attila úgy hívja Andrit, hogy mónosbéli favágó. Nem értem a poént, de ezek szerint beszélget róla annyit, hogy a barátja ez alapján nevezze el…

Megnéztük Andrival a Chihiro-t. Egyszer leült mellém, mikor a Bosszúállókat néztem és azóta mindig azért nyúz, hogy nézzünk együtt filmet. Ez az egyik kedvenc filmem! A képi világa gyönyörű: a varázslatos fürdőház és környéke, a fantasztikusan sokszínű szereplők: a kényes kislány, a védelmező nagyfiú, aki nem is az, a fürdőház pókja és a boszorkányikrek…, az elképesztően kreatív szellemvilág, a titokzatos japán kultúra, és a mondanivaló: a szerelem mindenre képes, szorgalommal, talpraesettséggel bármit elérsz és persze az „elég az elég”-mentalitás (na és a „lápisten”), szerintem ez tetszik ebben a filmben sokaknak, hogy benne van mindaz, ami az ember életéből hiányzik, amire igazából vágyik. Másfelől ez a végtelen nyugalom…, hiszen mi más lenne egy beteljesült élet után a halál, ha nem egy fürdőház, ami a nyugalom, a pihenés maga…

Andrinak is nagyon tetszett!

Egy év az életemből-kihívás:
336. Fejezd be a mondatot! A decemberben azt szeretem a legjobban, hogy… Sok mindent. A téli szünetet, mert az egy hosszabb szünet. A karácsonyt is, attól függetlenül, hogy sosem érdekel. Ha esik a hó, akkor azt is. 
337. Miből merítesz erőt a mindennapi feladataidhoz? Semmiből, hát csinálni kell, oszt kész...