Reggel Andri 8 óra előtt nem sokkal hazaszaladt a bioszfelszerelésért, amit itthon felejtett. Mondtam neki, hogy kérdezze meg a tanárt (aki tesit is tanít), ad-e egy 5-öst, amiért időben visszaértél futva…
Délután ment a Dobóba, az első magyar előkészítőre. Imádja a tanárt!
Korni ma potya-Kalákakoncerten volt; Zsóka néni megnyerte az osztályának és természetesen mentek mások is.
Megnyílt a kis műanyag-korcsolyapálya a tökös téren, már tegnap voltak is korcsolyázni. Elesett párszor, fáj a lába is, bár nincs rajta ütésnyom. Kiakasztanak az öltözködéssel! Nyilvánvalóan azt nem vár(hat)om el, hogy harisnyát vegyenek a rendes nadrág alá (főleg Lil Peeptől), de Korni képtelen lecserélni a picsanadrágjait rendes farmerre, inkább magára cibál kettőt, Andri szerint pedig a vékony hosszú ujjú póló pulóver és különben se kell még télikabát, hiszen nem esik a hó. Utána meg nyavalyog, hogy fáj mindene. Valamelyik süketágyú haverja – vagy nem tudom, ki, rászoktatta az ujjropogtatásra, mert az mennyire menő már, hogy hangot adnak ki a csontjai! Persze teljesen fölöslegesen riogatom az – egyébként borítékolható – öregkori (öreg = 30-tól) ízületgyulladásra, -fájdalomra, még nincs félig öreg se, nem érdekli.
Na de a lényeget mondom…!
Este Ez az a nap-koncert. Egerben. Nem vártam sokat. Őszintén. Mert ez Eger. Ide tényleg Zoltán Erika jön meg az Edda és tényleg szétfagyhat a beled a nyakigzsúfolt Dobó téren, ha valami kevésbé nyomoronc koncertet akarsz megnézni, mert már 1 éve nem hallottál élőzenét. De ez itt most megcáfolt mindent…!
Jövőre lesz 20 éve, hogy megy az Ez az a nap!. Ez egy összfelekezeti (értsd úgy, hogy a katolikus pap bácsi a Golgotás 20 éves lelkipásztorral), határon túlra is kiható, brutális banzáj nyár elején, ami évek óta teltházas Népstadion-, Puskás Ferenc Stadion-, Puskás Aréna-beli – vagy kvázi mindegy, milyen néven fut éppen és hány embert képes benyelni – koncertet csinál magyar és külföldi – keresztény körökben – sztárelőadókkal. A 20 éves születésnap alkalmából egy 15 helyszínes roadshow-t csinálnak, ahol egy „mini Ez az a nap!-ot”, egy 3 órás koncertet mutatnak be.
Mint ahogy az eredeti koncertre, ide is inkább fiatalokat vártak, középiskolásokat, és a közönség 99%-a az is volt, a kollégiumokból összeszedett-vedett fiatalok. A többi 1% kisgyereket és nagymamát magukkal cipelő családok voltak – ők képviselték a keresztény többséget. Csak, hogy lássuk az arányokat. Én Erikával mentem.
Nagyjából senki – én legalábbis nem – tudtam, mire kell számítani, így mentünk a tömeggel, ami azt jelentette, hogy a kezembe nyomtak egy szatyornyi szórólapot és felmásztunk a lelátók közepére, mert már csak ott volt hely és megijedtünk, hogy 3 órát állnunk kell, ami rosszabbnak tűnt, mint 3 órát ülni a műanyagszékeken. Szerencsére ruhatár volt, így nem kellett a kabátokat kerülgetni.
Nem sokat tököltek, gyorsan belecsaptak a lecsóba a PZM-mel, aztán jött a Csiszér-Prazsák- Pintér Béla közös éneklése; ők nagyon jók voltak, de nagyon rövidek is. Aztán jött egy hosszabb beszéd, majd az első külföldi zenész, Noel Richards, aki összesen két 2 dalt pengetett el dobgitáron. Tökre megérte neki eljönni… Aztán megint beszéd, közös imádkozás, ami a közönség 80%-át nem érdekelte, de ez azért csak hozzátartozik egy keresztény eseményhez. Ekkor már elég rendesen szenvedtem a műanyagszéken, de az összes ülőhelyet (pl. a lépcső, ahol le lehetett volna menni az addig a színpad elé benyomuló tömeg(szerűség)be), elfoglalták és macerás lett volna lejutni. A beszéd után jött Mező Misi, aki eljátszott egyetlen fantasztikus dalt, majd a végén megváltozott színpadkép és berobbant Martin Smith (Maynard James Keenan) dupla olyan hangosan, mint az eddigi fellépők, szinte elviselhetetlenül hangosan. Az idősebbek áttaposva a lépcsőn ülőkön menekültek a teremből, de még Erika, aki azért elég edzett és szereti is ezt a fajta muzsikát, ő is ki-kiosont néha a hátsólépcsőhöz. Valóban brutálisan hangos volt ehhez a helyszínhez, nekem is sok idő kellett, mire megszoktam. Mivel többen elmentek, levegősebb lett a hely, bár a dühöngőbe lemenni még ekkor sem volt egyszerű, de már nem is akartam. Bár ő volt a fő fellépő és ezt a külsőségek is mutatták, sokkal több dalt nem játszott ő sem, olyan 5-6-ot talán… Sajnos – vagy nem tudom –, ezek mind egyforma „rádiózenét” játszó zenekarok, a különlegesség, mint ahogy a „világi” zenében, a keresztény zenében se nagyon kap teret (~K~), szóval mondhatni, ez is tucatzene, csak éppen keresztény szövege van. Úgyhogy az egész 3 órás koncertből 2 dal maradt meg: a Mező Misi-dal és Martin Smith egyik érdekes száma, az Everybody is broken, ami annyiban is különleges, hogy egy Bibliai részletet írt át dallá, valamint, mint ahogy a klipben is, itt is stand up-olt egyet a szemüvegével, mintha olvasná a szöveget, pedig gyanítom, már annyiszor eljátszotta, hogy visszafelé is el tudná mondani… De illett a színpadképhez, a játékhoz, egyáltalán ehhez az alkalomhoz, sőt, ehhez a fickóhoz.
A színpadkép egyébként nagyon szuper volt, Erika csinált egy rakat fényképet, bár olyan távolságból telefonon nem nagyon lehet visszaadni. Szerintem nagyon fontos – illetve inkább úgy mondanám, sokat hozzátesz, ha a zenéhez van bármiféle VJ-munka.
Mire vége lett a koncertnek, már borzalmas meleg volt és nem volt levegő –, pont úgy, mint a Lenkeys évnyitón tavaly. Klassz ez a stadion, hogy ennyien beférünk, de valamit kezdeni kellene a szellőzéssel, mert egyszer egymásbafullad a tömeg.
A koncert után kitötyögtünk a folyosóra, közben összefutottam egy szó erejéig Hernádival. Összeszedtem a kabátomat, addig Erika kinn várt. Felsétáltunk a fagyizóig, ott szedett fel András, ott volt Timi meg Kriszti. Ennyi ismerőssel találkoztam.
23 óra előtt már itthon voltam. Azért jó buli volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése